Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-02-01 / 1. szám
Szemészet l'íl. til—1»4. IÜH-4. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Takáts István egyetemi tanár) közleménye A gyors fázisú axonalis áramlás vizsgálata macskákon ^H-Leucinnal JÓZSA MÁRTA Az axoplasmatikus transzportról, mely az idegsejt perikaryonjából az axon mentén tovahaladó anyagáramlás a terminális synapsisok felé, 1948 óta tudunk [7]. A későbbiekben bizonyítottá vált, hogy ez csak az anyagáramlás egyik, proximo-distalis irányát, az ún. ortograd transzportot jelenti, s ezzel szembe halad disto-proximal irányba az ún. retrograd transzport [2]. A kettő egyszerre és egymástól függetlenül folyik. Máig sem eldöntött kérdés, hogy két vagy három szakaszban zajlik-e le az anyagok transzportja. Az előrehaladás sebessége szerint lassú és gyors fázisú transzportot különböztetnek meg, de egyre több szó esik az ún. intermedier anyagáramlásról [4, 5]. A lassú fázisú axonalis áramlás az össztranszport 80%-át teszi ki, s 1—3 mm/ 24 óra sebességgel halad előre. Feladata az ideg fenntartása, növekedésének biztosítása, a peripheriás regeneratio. E szakasszal transzportálódnak a neurofilamentumok, a mitochondriumok, a solubilis fehérjék 60%-a és a neurotubularis fehérje, a tubulin [4, 5]. A gyors fázisú axonalis áramlás 400 mm/24 óra sebességgel szállítja transzportálódó anyagait: az alacsony molsúlyú fehérjéket, a foszfolipoidokat, a szulfátéit mukopoliszacharidákat, a glukozaminokat, a sima felszínű endoplasmatikus reticulumokat, különböző enzimeket és neurotransmittereket. Feladata, hogy ellássa a terminális ideg végződések sinapsisait és az axoplasmát [4, 5]. Az axonalis áramlás szerepét a különböző idegbetegségekben, ill. szemészeti megbetegedésekben az utóbbi 20 év kutatásai tárták fel. Ma már valószínűnek tartják, hogy a glaucomás papillakárosodás, a szemészeti vascularis obstructio következtében létrejövő ophtalmoscopiás elváltozások és a különböző opticus neuropathiák hátterében egyaránt az axonalis áramlás károsodása áll [1, 3, 6]. Kísérleteink célja az volt, hogy az intraocularis nyomásemelés hatására létrejövő gyors fázisú axoplasmatikus transzport változást vizsgáljuk macskákon, az üvegtestbe adott 3H-Leu segítségével. Anyagok és módszerek Kísérleteinket 2—3 kg-os hím és nőstény macskákon végeztük. Az állatokat 30 mg/kg intraperitonealisan adott Nembutallal narkotizáltuk. Az üvegtestbe, praepapillarisan 88,5 yd 3H-Leu-t (NET-135H Leucine, L-[4,5— 3H(N)] — HC1, New England Nuclear) adtunk be, 50 fii deszt. vízben oldva. Az izotóp specifikus aktivitása: 50,0 Ci/mmol, koncentrációja: 1,0 mCi/ml. A szemnyomás regisztrálása céljából az elülső szemcsarnokba tűt lőttünk, mely elektromanométerrrel állt összeköttetésben. Minden állatnak az egyik szeme kontroll, azaz normál nyomású volt, a másik szem nyomását pedig megközelítőleg 40 Hgmm-re emeltük fel. A szemek kiválasztása randomszerűen történt. 1, 2, 3, ill. 6 óra múlva az állatokat megöltük, a szemeket enucleáltuk, kipreparáltuk a n. opticust és analitikai mérlegen pontosan megmértük. Majd a radioaktivitás mérésre való előkészítés céljából az idegszövetet 0,5 ml Tissue Solubiliserben oldottuk és 56 °C-on 18 órán át termosztát-61
