Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)
1984-08-01 / 3. szám
A Rheomacrodex 10% fiziológiás NaCl oldatban, 500 ml-es palackokban került felhasználásra napi 500 ml mennyiségben, 1—1,5 óra alatt infundálva. Az infúziókat 5—8 napon keresztül kapták betegeink ilyen feltételek mellett, tehát kb. 2500—4000 ml összmennyiségben. Az I. táblázatban a Rheomacrodex kezelésben részesült és a Rheomacrodex kezelésben nem részesült csoport életkorát, általános és szemészeti anamnesisét vetjük össze. Az első csoportba tartozó 5 diabetes közül 1 a bentfekvés során derült ki, az egyéb esetekben már nagy részben régóta ismert betegségekről volt szó. A második csoportba tartozók közül 3 esetben derült ki a bentfekvés során a diabetes, és ugyancsak nagy részben régóta fennálló betegségekről vettünk tudomást az általános anamnesisben. Mindkét csoportban jellemző a szemészeti anamnesisre, hogy csaknem kizárólag ellenoldali történéseket találtunk a régebbi betegségekben .1 beteg volt az első csoportban, aki ugyanazon évben feküdt klinikánkon 3 hónapos időbeli eltéréssel először jobb, majd baloldali papillitis vascularis miatt. A táblázat azt mutatja, hogy az alapbetegségek, ill. az előző szemészeti megbetegedések tekintetében, számarányában nincs lényeges különbség a vizsgált két csoport között. A betegek felvétele és a panaszok kezdete között 1 naptól 1 hónapig terjedően különböző időközök teltek el, átlagban 11 nap. Az anamnesisből az derül ki, hogy jelentős részben a betegek halogatják az orvoshoz való fordulást, ill. kis számban előfordul, hogy a betegséget nem fedezzük fel idejében az alapellátás szintjén. II. táblázat Visus F undus cFF Kontroll 1 hó múlva Rheomacrodex j avult 8 (73%) 8 (73%) 5 3 terápiában változatlan 3 (27%) 3 (27%) 1 1 részesültek (11) romlott — — — — Rheomacrodex javult 14 (56%) 19 (76%) 16 3 terápiában nem változatlan 11 (44%) 6 (24%) 4 5 részesültek (25) romlott — — — — Eredmények Eredményeinket a II. táblázat foglalja össze. A Rheomacrodex kezelésben részesült 11 betegnél 8 esetben értünk el visus javulást. A visust akkor ítéltük meg „javuknak”, ha a felvételi visushoz képest a távozási visus legalább 0,2-del volt jobb. Ez esetben eredményünk 73%-osnak tekinthető. Három esetben a visus változatlan maradt, vagy csak egészen kis mértékben javult. A szemfenéki kép és a FF javulása követte a visus javulását kisebb eltérésekkel. Általában az tapasztalható, hogy a FF javulása megelőzi az objektivizálható visus javulást. Egy esetben a FF nem volt felvehető, és 4 esetben nem találtunk adatot a változás lemérésére. A Rheomacrodex alkalmazása során mellékhatásokat nem tapasztaltunk, egy esetben bizonytalan természetű rosszullétek miatt megszakítottuk a kezelést, és a beteget belosztályra helyeztük át. Valószínűleg ez esetben sem a Rheomacrodex kezelés volt a kiváltó ok. A későbbiek során kontrollra megjelent 4 betegnél 3 esetben további visus javulást tapasztaltunk, 1 esetben a visus a távozásival volt megegyező. A Rheomacrodex kezelésben nem részesült 25 betegnél 14 esetben találtunk visus javulást, ez 56%-nak felel meg. Figyelembe keli vennünk azonban, hogy 5 esetben a felvételkor észlelt visus az érintett oldalon 5/5 volt; ahol nyilvánvaló, hogy visus javulással az állapotváltozás nem volt lemérhető. Ezekben az esetekben a szubjektív panaszok csökkenése, a szemfenéki kép, a FF, ill. a látó165
