Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)

1984-08-01 / 3. szám

szkeptikus vélemények is találhatók a preoperatív ultrahangdiagnosztika megítélését illetően [4, 12, 17, 18].

Simizu és Minoda [24] anyagában is cukorbetegség miatt vált szükségessé az üvegtesti beavatkozás az esetek nagyobbik részében.

A mi betegeink ultrahangdiagnosztikai leleteit elemezve 23-an tartoztak ebbe a csoportva. Az üvegtesti borússágok leggyakoribb okaként érmegbetegedés szerepelt (hypertonia, angiosclerosis, periphlebitis).

Anyagunkban viszonylag nagy arányban szerepeltek traumás eredetű elváltozások, és alig kevesebb diabetes mellitus miatti homályok. A legnagyobb látásélességet a hypertoniás, angiosclerotikus betegek vitrectomiái után értük el. A cukorbetegség miatti beavatkozások is megfelelő eredményt hoztak a műtéteink után. Igaz, ezek az eredmények kevéssé tartósak, különösen ha az előző csoportéval hasonlítjuk össze. Legrosszabb postoperativ visust a sérülésen átesett szemeken tapasztaltuk.

Az intraocularis idegentestek diagnosztikájában csak fokozza az echographia jelentőségét, hogy a könnyen kivitelezhető eljárás a műtőasztalon is elvégezhető. Gyakran azonban bonyolult lehet a nagy reflektivitás ellenére a keresett kis objektum lokalizálása [4]. Csak a szonda legnagyobb echótüske melletti, legalacsonyabb Л dB értékhez tartozó pozíciója segít a pontos meghatározásban [22] (8. ábra). A hangtér széli részében elhelyezkedő idegentest echója nem jellegzetes (9. ábra). Ebben az esetünkben a beteg a sérülés utáni 3. nap jelentkezett. A vitrectomia sem akadályozta meg a panophthalmitis kialakulását, és a szem enucleatiója elkerülhetetlenné vált (10. ábra).

Egyes esetekben nagyon fontos segítséget jelenthetnek az ultrahangdiagnosztika biometriai eljárásai. Freyler [7] azt a tapasztalatát közölte, hogy phtisis bulbi oculi gyanúja esetén érdemes a szemtengely hosszát, illetve átmérőjét az ép oldalival összehasonlítani. Többszöri vizsgálat a beteg szemen már biztosan utal a szemgolyó sorvadására, ilyenkor intraocularis beavatkozás felesleges és kerülendő. Fedett perforáció gyanúja esetén is támpontot jelenthet ez a módszer [10]. Szükség esetén még differenciáltabb megítélést tesz lehetővé az ultrahang exophthalmometria [13].

Összegezve hangsúlyozzuk, hogy tapasztalatainkat А-eljárással dolgozva szereztük. Korábbi megfigyelésünknek megfelelően (Kolozsvári, 14) az echómintázat lényeges egyszerűsödését figyeltük meg az üvegtest optikai feltisztulásával párhuzamosan.

Láttuk, hogy preoperatív echographiával következtetni tudunk a vitrectomia prognózisára. Az eredményt azonban befolyásolja az alkalmazott műtéti technika és a vitrectomiás készülék is. Mindez együtt, és természetesen döntően az alapbetegség meghatározzák a postoperativ látásélességet. A fentiekkel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy az echographiai lelet általában nem dönti el, hogy végezünk-e vitrectomiát, vagy sem. A szem, illetve a beteg sorsát az ultrahangvizsgálat mégis alapvetően befolyásolja, ha üvegtesti vérzés mögött ideghártyaleválást, esetleg tumort mutat ki. Ilyenkor a műtét halaszthatatlan. Machemer [18] szerint a modern technikai lehetőségek, mint a corpus vitreum üvegszálas megvilágítása nem is teszi feltétlenül fontossá az intraocularis állapot műtét előtti ismeretét. A mi értelmezésünk szerint az echographia a vitrectomiák előtt feltétlenül elvégzendő, ha van rá módunk. Az echogram ismerete ui. növeli az operatőr biztonságát, segíti felkészülését, és a műtét időpontja, valamint menete meghatározását.

Ahol a nagy fényerejű (bright flash) elektroretinographiát is alkalmazni tudják az echographiával együtt, ott az esélyek és a műtéti indikáció finomabb megítélésére van mód [18].

138