Szemészet, 1984 (121. évfolyam, 1-4. szám)

1984-02-01 / 1. szám

IV. táblázat Intraoperativ és postoperativ komplikációk Intraoperativ No Postoperativ No vérzés 3 hyphaema 7 iridodialysis 1 sekély csarnok <i subluxatio lentis 1 iritis (8 napon túli) korai cataracta 12 2 összesen: 32 К. I.-né 59 éves korában került klinikánkra más intézetből. Ezt megelőzően csak egv éve fedezték fel simplex glaucomáját. A jobb szem nyomását 3 x2%-os Isoptocarpinnal sikerült kompenzált állapotba hozni. Főbb adatok a felvételkor: visus j. o. —1,5 D sph.: 0,8; b. o. —1,5 D sph.: 0,25. Halvány szemek, csökkent könnytermelés. Kp. mély csarnokok, irisek állománya mérsékelten sorvadt, szűkített pupillák, nyitott csarnok­zugok, néhány csipkeszerű zugi összenövés. Lencsemagok kissé sárgásak, átvilágíthatok. Szemfenék: mindkét papilla sárgásán sápadt, a jobb oldalon nasal felé tolt, kiszélesedett értölesér, bal oldalon lapos, szélig érő excavatio. Retina artériák szűkek, selerotikus falúak. T: j. o. 19, b. o. 24 Hgmm. Látóterek: lásd la és b ábrák. RR: 120/70 Hgmm. Belgyógyászati vizsgálat: cardialis állapota rendezett; EKG: low voltage. A napi nyomásgörbe: 3 X Isoptocarpin használata mellett a jobb oldalon 21 Hgmm alatti nyo­mások, bal oldalon nagy ingadozások (maximum 41 Hgmm-ig). Bal szemen trabeculec­­tomia Watson szerint. Zavartalan intra- és postoperativ lefolyás. Rendszeres ellenőrzés folyamán mindkét oldalt jó szemnyomás mellett a látótér fokozódó romlását regisztrál­tuk (2a és 6 ábrák). A műtét után 17 hónappal ismételten felvettük a klinikára. Szem­nyomások 20 Hgmm alatt. Bal oldalon kifejezett, finoman erezett, nem cystosus filtra­­tiós párna a műtét helyén. Visus jobb oldalon az előző felvételével azonos, bal oldalon azonos korrekcióval 0,1, keresve. Papillákon a kis erek száma kevesbedett, egyébként előző állapotnak megfelelő. EKG komplett jobb Tawara-szár blockot mutatott. Rtg­­felvételek (canalis opticusok, chiasma táj): ép viszonyok. Neurológiai vizsgálat a szub­jektív panaszok — feledékenység, beszédmegértés-, szótalálási zavar — és EEG-vizsgálat alapján arteriosclerosis cerebrit állapított meg. Megbeszélés Az elmúlt másfél évtizedben általánossá vált glaucoma elleni mikrosebészeti beavatkozásokkal lényegesen nagyobb százalékban tudjuk tartósan normali­­zálni a szemnyomást. Nem közömbös azonban a szem későbbi funkciója szem­pontjából, hogy mikor történik a műtét. Sajnálatos tapasztalatunk az, hogy a primer glaucoma igen gyakran olyankor kerül diagnosztizálásra, amikor a látó­ideg már jelentősen károsodott. Ilyen betegeknél a lencseborússág is gyakoribb, mint a hasonló korú egyéneknél. Előrehaladott glaucoma esetében a szemnyomásnak konzervatív úton való rendezésére is kevesebb a remény. A beszámolóban szereplő betegeknek még nem volt módunkban Timololt adni rendszeresen, mellyel talán a trabeculec­­tomia elkerülhető lett volna. Az irodalmi adatokhoz képest nagyobb százalékban talált lencseborússágot egyrészt a hosszú ellenőrzési idő magyarázza, másrészt széli, subcapsularis bo­­rússágok a műtét előtt is fennállhattak. A 70 év körüli betegeknél fordultak elő leggyakrabban. Hasonló adatokat közölnek Chauvaud és mtsai [5], akik két és fél évvel a trabeculectomia után 70 évesnél idősebb egyéneknél 50%-ban találtak cataractát. Eseteink között csak 12 szemen fokozódott a lencseborús­ság olyan mértékben, hogy hályogműtétet kellett végeznünk. A látóidegfő ál­lapotának kb. 30%-ban előforduló romlását valószínűleg a Spaeth [13] által leírt ischaemiás károsodás okozta. 6

Next

/
Thumbnails
Contents