Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)

1983 / 2. szám

Szemészei 120. 88—03. 1983.

MN Egészségügyi Szolgálat Országos Korányi TBG és Pulmonológiai Intézet (főigazgató főorvos prof. Schweiger Ottó) Belgyógyászati Osztály (főorvos Halmos Tamás)

Súlyos retinopathiát előidéző enyhe cukorbetegség

DEÁK GYÖRGY és HALMOS TAMÁS

A diabeteszes anyagcserezavar egyik legsúlyosabb szövődményének a retinopathia tekinthető. A szénhidrátanyagcsere zavara és a szemfenéki elváltozások közötti szoros kapcsolatot számos, nagy esetszámon alapuló statisztikai közlés bizonyítja [10, 12, 14, 18] és ezt támasztja alá saját anyagunk értékelése is [9].

Elfogadott tény, hogy a cukorbetegség fennállásának időtartamával növekszik a retinopathia előfordulási aránya és súlyossága [2, 19]. Az utóbbi évek normogykémiára irányuló terápiás erőfeszítései (folyamatos inzulin kezelési eljárások) lehetővé tették annak igazolását, hogy a vércukorszint tartós normalizálása mellett a szövődmények száma és intenzitása csökkent (1 : 20).

Hasonló eredményekről számolt be a Síerao-kutatócsoport is [16]. Féléves folyamatos szubkután inzulin infúziós kezelés során niktometriás, fluorofotometriás és elektroretinográfiás vizsgálatokkal betegeiknél a retinopathiához társuló mérhető elváltozások csökkenését figyelték meg.

Betegeink között néhány esetben, más szerzőkhöz hasonlóan [7,15], az előzőleg ismertetett tapasztalatokkal látszólag ellentétben súlyos retinopathia gyors kifejlődését észleltük, annak ellenére, hogy a megfigyelési idő alatt a szénhidrátanyagcsere zavarát igen enyhének találtuk.

Esetismertetés

A több mint 10 éve rendszeresen ellenőrzött, 823 beteget magába foglaló, vegyes diabeteszes beteganyagunkban 7 olyan beteget észleltünk (0,9%), akiknél igen enyhe szénhidrát anyagcserezavar mellett, súlyos diabeteszes retinaelváltozások fejlődtek ki (I. táblázat).

A szemészeti vizsgálatok során szemfenéki fényképeken dokumentáltuk az el - változásokat, melyeket évente elvégzett fluoreszcein angiográfiával, biomikroszkópos vizsgálatokkal, a kritikus fúziós frekvencia és a szemnyomás mérésével egészítettünk ki. Az anyagcsere vizsgálatok során valamennyi betegünknél ismételten elvégeztük a 8 pontos vércukorprofilt. Betegeink napi vércukorprofiljának szélső értékeit a /7. táblázaton szemléltetjük.

Betegeink kortörténetéből röviden a következőket szeretnénk kiemelni:

1. R. К. 35 éves nőbeteg. Édesanyjának időskori cukorbetegsége van. 21 éves korában fedezték fel diabéteszét, előzőleg két gyermeke született 4050 és 4150 grammal, mindkettő császármetszéssel. 9 évig kizárólag diétán, azóta tablettával van anyagcsereegyensúlyban. Az első szemfenéki elváltozásokat 11 évi betegségidőtartam után észleltük, jelenleg progrediáló diabeteszes maculopathiás elváltozások uralják a szemfenéki képet (1. kép).

2. J. Oy. 35 éves férfi beteg. Egy elsőfokú unokatestvére inzulindependens cukorbeteg. 24 éves korában szűrővizsgálat során derült ki anyagcserezavara, 6 évig diétán, azóta orális antidiabetikum adása mellett anyagcsere-egyensúlyban van. 32 éves korában észleltünk először szemfenéki elváltozásokat, melyek egy év alatt proliferativ retinopathiához vezettek. Jobb szemen ismételt fotokoaguláció történt, eredményeként a proliferativ köteg elhegesedett, a másik szemen papillovitreális érújdonképződés miatt, a fényérzés bizonytalanná vált (2. kép).

88