Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 2. szám
Diagnosztikus program Az ismertebb európai munkacsoportok irányelveit, ill. a PAB—VEAB Malignus Lymphoma Munkacsoport tapasztalatait figyelembe véve az alábbi diagnosztikus programot állítottuk össze: A biopszia előtti belgyógyászati, ill. hematológiai kivizsgálás keretében a perifériás és csontvelőkenetekből a szombathelyi Megyei Kórház Haematológiai Osztályán és a POTE Citológiai Centrumában párhuzamosan hemocitológiai és citokémiai vizsgálatok történnek. A paraproteinaemia, ill. az immundeficiencia felderítésére, továbbá a celluláris és humorális immunválasz megítélésére immunológiai vizsgálatokat végzünk [1. 2]. A malignus lymphoma kiterjedésének meghatározására, a klinikai stádium megállapítására radiodiagnosztikus módszereket, scintigráfiát, hasi szonográfiát, alsó végtag lymphográfiát, hasi és mellkasi komputer tomográfiát veszünk igénybe. NHL-k esetén staging laparotomiára csak kivételesen kerül sor. Ezek megtörténte után következik a biopszia, ill. a konzultatív hisztopatológiai vizsgálat. A biopszia alkalmával minden esetben lenyomati készítményeket állítunk elő citológiai vizsgálat céljára. A hagyományos hisztológiai vizsgálaton túl, az elektronmikroszkópos vizsgálathoz beágyzás is történik. A klinikai, laboratóriumi, műszeres és hisztológiai vizsgálatok alapján állítjuk fel az ún. ,,teljes diagnózis”-t, amely a NHL kimondásán túl, választ ad a sejttípusra, a sejtproliferáció noduláris vagy diffúz jellegére, a malignitás „mérsékelt” vagy „magas” voltára, a klinikai lokalizációra, az Ann Arbor konferencia szerinti klinikai aktivitás (A v. B), ill. a kiterjedést jelző stádiumra (I—IV.). A „teljes diagnózis” mindezen túl az eddig alkalmazott radio- és kemoterápia összadagjait és a kísérő betegségek adatait is tartalmazza [1, 7, 13, 17, 26]. Terápiás program A „teljes diagnózis” birtokában elkészíthető a folyamat hisztopatológiai sajátosságaira és kiterjedésére épülő terápiás program. Az I. stádiumban általában a szemészeti elváltozás megavoltos radioterápiájának elvégzésére törekszünk, melynek kivitelét a Radioterápiás Osztállyal konzílium keretében beszéljük meg. A II. stádiumban az „érintett” terület és a szomszédos nyirokcsomó régiók radioterápiájára törekszünk. A III. stádiumban a „mérsékelt” malignitású NHL-ban monokemoterápiát, a magas malignitású formákban pedig polikemoterápiát végzünk. Az adjuváns, ill. a palliativ radioterápiáról esetenként döntünk. A IV. stádiumban a palliativ mono- vagy polikemoterápiának adunk előnyt és az adjuváns radioterápia szükségességét esetenként mérlegeljük. A ma alkalmazott radio-, ill. kemoterápiás módszerek korszerű elvek szerinti, ill. időveszteség nélküli szupportív terápia lehetőségét teszik szükségessé [1, 3, 6, 7, 8, 9, 10, 22, 23, 24, 26, 27]. A szemészeti lokalizációjú NHL-k kilátásai Az okuláris lokalizációjú NHL-k kilátásaira viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. Freeman és mtsai 1467 extranodális lokalizációjú, nem disszeminált betegéből 122 volt kötőszöveti, 32 orbitális lokalizációjú. E betegek 57%-a élt 5 év, 50%-a pedig 10 év múlva [5]. Franklin 46 primer orbitális NHL-ról számol be, 78
