Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
nek. Sokan, többek között Larsson (1950), Higgitt (1956), Leydhecker (1973) számolnak be retinális vénás okklúzió és glaucoma simplex együttes előfordulásáról. Trux (1978) szerint különböző etiológiai tényezők kombinálódnak. Hayreh (1971) véleménye szerint a glaukómás szemen az excavalt papilla feletti véna kompressziója eredményezi az okklúziót. Hyams és Neumann (1972) eseteiben viszont a törzsokklúziót követő üvegtesti leválás, iris-lencse diafragma előretolódása okozta a szembelnyomás-fokozódást. Pagliarini és mások (1957) retinális vénás okklúziónál gyakran találták a terhelési próbákat a másik szemen pozitívnak. Raitta (1969) véleménye szerint a szemnyomásemelkedés legvalószínűbb oka a szövetek anoxiáját követő érburjánzás az iris felszínén, amely egy kötőszövetes membrán kialakításával akadályozza a csarnokvíz keringést. Az irodalmi adatok szerint a retinális vénás okklúziót 5—70%-ban követi szekunder glaukóma, és Braendstrup (1950) az ilyenkor észlelt szekunder glaukómák között 11%-ban primer glaukómát tudott kimutatni. Vannas (1961) 100 vénatörzs-okklúziót dolgozott fel, és ennek kapcsán 12 szekunder glaukómát talált, amelyek közül 10 primernek bizonyult. Mi az általunk kezelt 112 retinális vénás okklúzió között 11 esetben (10%) találtunk szembelnyomás emelkedést, amelyek közül 3 primer glaukómának bizonyult. Az akut, szubakut és krónikus iridocyclitishez társuló szembelnyomás emelkedés a szemosztályok gyakorlatában egyike a leggyakrabban észlelt kórképeknek. Az akut és szubakut iridocyclitisek, főként ha kezdődő hátsó synechiák jelentkeznek, gyakran okoznak néha csak átmeneti intraokuláris tenzióemelkedést, amelynek okát a csarnokvíz megváltozott viszkozitásában keressük, amely miatt a csarnokzugi ellenállás fokozódik. Más esetekben a hiperszekréció jön szóba. A krónikus esetekben általában pupilla lenövés által okozott csarnokvíz keringési zavar okoz nyomásemelkedést, amelynek legsúlyosabb foka a pupilla körkörös lenövése, amely „iris bombans”-nak nevezett állapotot hoz létre. A közleményekben az iridocyclitist követő intraokuláris nyomásemelkedés 6,4—24%-ban fordul elő (Leydhecker, 1973). Mi 372 akut/szubakut esetünkből 61 (16%), a 289 krónikus esetből 36 (12%) alkalommal találtunk nyomásemelkedést. Az utóbbi csoportba tartozik az 5 „iris bombans” esetünk, ahol minden alkalommal szekunder glaukómát találtunk. Természetesen primer glaukómás szemen is léphet fel iridocyclitis, amint arra Leydhecker (1973) is utal. Mi a nyilvántartott primer glaukómás betegeinket leszámítva 2 akut/szubakut és 5 krónikus esetünknél tudtunk primer glaukómát kimutatni, ahol a fellépett gyulladás még látványosabban manifesztálta a szembelnyomás-emelkedést. Nemetz (1956) szerint a katarakta tumescens-t kísérő szemnyomásmelkedés mindig primer kongesztív glaukóma gyanúját kelti, csak sekély csarnok esetében lép fel, és aránylag ritka kórképnek tartja: 218 akut glaukómás esetéből 11 alkalommal fordult elő. Mint fentebb említettük és közismert, a kongesztív glaukóma diagnózisa nehéz, amíg a csarnokzug nyitott és prodromális jelek sincsenek. Csak a hajlam valószínűsíthető. Mi 230 katarakta tumescens esetünkből 31 alkalommal (13%) találtunk intraokuláris nyomásemelkedést, amelyek közül csak 2 esetben tudtuk egyértelműen a primer kongesztív glaukómát igazolni, pedig mind a 31 esetünkben mindkét szemen sekélyebb csarnokot találtunk. A subluxatio lentis általában traumás eredetű, és a keletkezett glaukóma részben a fokozott csarnokvíztermelődés (sugártest vongálás), részben a lencse helyváltozása által okozott csarnokzugi keringés akadályozottsága miatt lép fel. Amikor a lencse eltávolítása után is változatlanul fokozottabb intraokuláris nyomás marad vissza, nyilván más okok után kell kutatni. Ilyenkor szóbajöhet a contusio következtében fellépő csarnokzug elváltozás (berepedés, synechiák 52
