Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 1. szám
Megbeszélés A szemtükri kép — az elmosódott szélű papilla halványsága, a hozzá csatlakozó retina ödéma, a retina erekben megtartott keringés, a látóidegfő melletti kis vérzés —- alapján betegünk látásromlását a látóideg elülső részének keringési zavarával magyaráztuk. Ez elsősorban az idős kor megbetegedése. Kórokai közt leggyakrabban az óriássejte3 arteritis, az arteriosclerosis, illetve az ehhez társuló carotis interna elzáródás vagy szűkület szerepel (Hayreh, Imre és mtsai). Oriássejtes arteritisre a beteg fiatal kora, normális süllyedése és az erek tapintási lelete miatt nem gondoltunk. Az elvégzett ODM normális carotis keringést igazolt. A többször mért vérnyomásértékek a hypertonia kóroki szerepét kizárták (Peters). EION-t azonban más kórfolyamat is okozhat. Green és mtsai utaltak arra, hogy agynyomásfokozódáshoz társuló krónikus papilla ödéma esetén a látóideg akut infarktusa vált ki EION-t. Agynyomásfokozódást betegünkön a neurológus nem észlelt, Neumann és mtsai hyperglycaemiás kómában észleltek esetünkkel azonos klinikai képet. Laboratóriumi leleteink azonban ezt a lehetőséget kizárták. Az irodalomban kóroki tényezőként az ergotamin okozta érszűkület (Wollensak és Grajewski), valamint a brómhexilin maleát toxikus hatása (Effenterre és mtsai) is szerepel. Betegünk ilyen gyógyszereket nem szedett. A látóideg és a hátsó ciliáris artériák kompressziójának etiológiai szerepe a klinikai kép alapján nem merült fel. Ismertetett esetünk vizsgálati eredményei közül szembetűnő a nagyfokú anaemia (Hb: 75 g/1, Ht: 26%), Gowers a század elején EION-re emlékeztető klinikai képet írt le, mely súlyos anaemiához és chloro3Íshoz társult. Az anaemia kóroki szerepének lehetőségét Hayreh is felveti, mivel a látóideg 02 ellátása nemcsak az odaáramló vér mennyiségétől, hanem a keringő vér 02 kapacitásától is függ. Georgiades és mtsai 66 EION eset kapcsán nem tesznek említést az anaemiáról, mint kóroki tényezőről. Betegünk csökkent hemoglobin koncentrációja, nyombélfekélye, aranyeres csomói, hetek óta tartó hasmenése Ó3 az elvégzett Weber-vizsgálat pozitivitása a vérve3zté3es anaemia fennállását igazolta. Mivel látásélessége fektetésre mérsékelten, transzfúzió után rohamosan javult, egyidejűleg a Weber-vizsgálat is negatív lett, a szemfenéki ödéma fokozatosan eltűnt, feltételezzük, hogy az EION-t a vérveszteség váltotta ki. Knizley és Noyes szerint az anaemiával együttjáró hypoxia érfal károsodást okoz, emiatt a kapilláris permeabilitás fokozódik és szöveti ödéma alakul ki. A nyombélfekélyben szenvedő beteg alultápláltsága, rendszeres alkohol és do hány fogyasztása károsíthatta a látóideget. Ez mint „locus minoris resistentiae” szerepelt. A hypoxia hatása ezért leginkább itt érvényesült, így válhatott a vérvesztéses anaemia legszembeötlőbb tünetévé a kétoldali EION. Esetünk felhívja a figyelmet a hirtelen kialakult látásromlás és a vérvesztéses anaemia közötti kapcsolatra. Ennek ismeretében az idejében adott transzfúzió nemcsak a beteg életét, hanem a látását is megmentheti. Összefoglalás A szerzők egy eset ismertetése kapcsán, melyben a kétoldali elülső ischaemiás opticus neuropathiát vérvesztéses anaemia okozza, részletesen ismertetik e látóidegfolyamat kiváltásában szereplő kórokokat. Felhívják a figyelmet arra, hogy az idejében adott transzfúzió nemcsak a beteg életét, hanem a látását is megmentheti. IRODALOM: 1. Cordes, F. C.: Am. J. Ophtal 45 (Part. II.) 79 (1958). — 2. Duke- Elder, S. : System of Ophtalmology vol. XV. (1976). — 3. EJenterre, É. van, Poisson, M., Effenterre, G. van: Arch. Ophthal (Paris) 37, 709 (1977). — 4. Foulds, W. S., Chrisholm, .7. A., Steward, J. B., and Wilson, T. M.: Arch. Ophthal. 82, 427 (1969). — 5. Geor-44
