Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Szcmésstet 1*0. 159—163. 1983. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) és Gyermekklinikájának (igazgató: Karmazsin László egyetemi tanár) közleménye A D-penicillamin hatása a koraszülöttek üvegtestének és retinájának érésére HATVANI ISTVÁN, KARMAZSIN LÁSZLÓ, LAKATOS LAJOS és OROSZLÁN SYÖRGY A neonatológia gyors fejlődése, ezzel együtt a therápiás lehetőségek bővülése ma már lehetővé teszi azoknak a koraszülötteknek az életben tartását is, akiket korábban elveszítettünk. A túlélők számának növekedésével azonban a szövődmények — többek között a retrolentális fibroplasia (RLF) — így gyakoribbá váltak. Az egyéni tragédiákon túlmenően a kérdésnek lényeges társadalmi vetülete is van. Hazánkban például a Budapesti Vakok Általános Iskolájában a tíz évvel korábbi 2,5%-kal szemben ma több mint 20% a RLF miatt megvakult gyermekek részaránya [7]. Az egész világon erőfeszítéseket tesznek, hogy csökkentsék a betegség gyakoriságát. Az artériás 02 tensio folyamatos ellenőrzése és a hyperoxiás időszakok kivédése ellenére a RLF újra é3 újra előfordul [2, 10]. A DOTE Gyermekklinikáján 1973 óta alkalmazzuk a D-penicillamint (DPA) az újszülöttkori icterus kezelésére [3]. Újabban beszámoltunk arról is, hogy az újszülöttkorban alkalmazott DPA a súlyos fokú RLF-es esetek számának kifejezett csökkenésével járt együtt az 1500 g-nál kisebb születési súlyú koraszülöttek között [4, 5]. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy a RLF főleg éretlen retinában alakul ki [11], fokozott gondot fordítottunk azokra a koraszülöttekre, akiknek a retinája vagy üvegteste az éretlenség jeleit mutatta. Célunk az volt, hogy az érés folyamatát DPA kezelés mellett rögzítsük. Betegek és módszer Közleményünkben a Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának Perinatalis Intenzív Centrumába 1979—1981 között felvett 453 = Í500 g alatti súllyal születettek adatairól számolunk be. Az első vizsgálatot a születést követő 5. napig elvégeztük, majd hetenként kétszer megismételtük. A pupillákat Cyclopenttel és 0,25 %-os atropinnal tágítottuk. A szemtükrözéshez binoculáris indirekt (Keeler) ophtalmoscopot használtunk, amely az ismert előnyein túl az inkubátorban levő újszülött vizsgálatára is alkalmas (1. ábra). A szemrést rozsdamentes huzalból hajlított terpesztővel tártuk fel, amikor szükséges volt. Erzéstelenítőt nem használtunk. A szaruhártya kiszáradását Methocel (2 %-оз hydroxypropylmethyleellulose) cseppel akadályoztuk meg. Az első vizsgálat alapján a szemeket három csoportba osztottuk a következő kritériumok alapján: Éretlenséget állapítottunk meg, ha a szemfeneket még nem tudtuk vizsgálni, vagy сзак borúsan látszott. A kategorizálás szempontjából egy csoportba osztottuk a tunica vasculosa lentis (2. ábra) miatt észlelhető homályt a valódi üvegtesti borússággal. Ezekben az esetekben másodnaponként figyeltük, hogy mikor tűnik fel a retina képe. Éretlennek minősítettük a szemet akkor is, amikor az ovális papillából még csak néhány függőlegesen futó ér lépett ki é3 ezek az erek nem érték el a retina peripheriás részét. A végágak előtt főleg temporálisan szürké3fehér bedomborodó sávot lehetett látni, ami elmosódottan határolódott el az erezeti hátsó pólustól. Ezekben az esetekben a chorioidea, még nem rajzolódott ki. Átmenetinek tekintettük azt az állapotot, amelyben az üvegtestet már jobban át lehetett világítani. A retina peripheriája még szürkének látszott, de már nem promineált, az ereket jól fel lehetett ismerni és a chorioidea is kirajzolódott. Érettnek nyilvánítottuk azokat a szemeket, amelyeknek törőközegei tiszták voltak, a retina ез a chorioidea rajzolata is a megszokott képet mutatta. Az érágak becsült oszlási szöge 20—60° között változott. Nem tekintettük kórosnak, ha a papilla kissé halványabb volt a felnőttek papillájánál. 159
