Szemészet, 1983 (120. évfolyam, 1-3. szám)
1983 / 3. szám
Szemészet 1*20. 138—141. 1983. Az Orvostovábbképző Intézet Szemklinikájának (igazgató: Brooser Gábor egyetemi tanár) közleménye A maculopathiák kezelésének lehetőségei és határai a kóreredet tükrében BKOOSEK GÁBOE és ANDA LUJZA A macula lutea degeneratív elváltozásai a legnehezebben befolyásolható szemészeti kórképek közé tartoznak. A fluorescein fundus angiographia és a modern hystotechnika alkalmazása az utóbbi évtizedben lehetővé tette a folyamatok pontosabb megismerését, s így ma már a terápiás beavatkozások indikációs területét is jobban meg tudjuk határozni. A traumás, toxikus vagy heredodegeneratív kórképeket itt nem tárgyalva, a maculopathiákat lefolyásuk szerint két csoportra oszthatjuk: az exsudativ és nem exsudativ kórformákra. Míg az előbbiek általában a juvenilis, diabetes okozta, vagy ágthrombosishoz társuló elváltozások, az utóbbiak közé a senilis disciformis, ischaemiás, hyperlipoproteinaemiás stb. kórképek tartoznak. A retrofoveális, chorioideális és a perimaculáris érújdonképződés kialakulásával azonban a száraz típusú folyamatok is vérzéssel, oedemával járó, gyors progressiójú maculopathiává válhatnak. A Bruch-membrán és a pigmentepithel elváltozásait, a gliosist, fibriosist, a suprachorioideális oedema kialakulását régebben a folyamatok okának, ma már következményes elváltozásnak tekintjük. Ezért tartják világszerte a terápia alapkérdésének a kórkép jellegének korai felismerését, hogy a szekunder jelenségek kivédhetőek legyenek. Ezzel a kérdéssel foglalkozott az 1982-es Nemzetközi Szemészkongresszus néhány előadása is [1, 2, 3]. Bár a macula-folyamatok kialakulása és az anyagcsere, ill. keringési betegségek összefüggése nyilvánvaló, ezzel a kérdéssel a maculopathiák szemszögéből kevés szerző foglalkozott. Gass 1972-es közleménye [4] ismertet 200 maculopathiás esetet, ebből 160 öregkori disciformis folyamatot. Közleményében tárgyalja a betegek általános egészségi állapotát és a feltételezhető alapbetegség hatását a szemfenéki tünetekre. Szigeti [5] myocardiális infarctuson átesett beteg fundusán a hátsó póluson és a peripherián talált choriocapilláris keringési zavarra utaló tüneteket. Beteganyag, módszerek Intézetünkben 1982-ben 123 beteg állt az angiologiai szakambulancián vagy az osztályon maculopathia miatt ellenőrzés és kezelés alatt. Angiographiás diagnózis szerinti megoszlásukat az I. táblázat mutatja: / diabetica No 59 /. \ . exsudativa ischaemica 37 22 Maculopathia No 123 non diabetica No 64 / . \ . exsudativa ischaemica 9 55 A diabetes okozta maculopathiában szenvedők átlagéletkora 48+6 év, míg a nem diabeteseké 63,4+7,9 év volt. Az ischaemiás, nem diabeteses maculopathia kialakulásának pathomechanizmusát jól demonstrálja M. F.-né 52 é., 15 éve hypertoniás nőbeteg bal szeméről készült fluorescein angiogram, ahol az art. temp, superiorból a macula felett leágazó ateriolát egy thromboembolia részlegesen elzárja. A létrejött capilláris elváltozások és megnyílt shunt-ök ellenére sem látható még exsudatív-proliferatív jelenség (1. ábra). 138
