Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
Szemészet Ili», .»ti—39. 1982. A Komárom megyei Tanács Egyesített Kórház- Rendelőintézete ('főigazgató főorvos : Modróczky Dániel) Szemészeti Osztályának (osztályvezető főorvos: Lakatos István) közleménye A felületes herpes keratitisek fagyasztásos kezelése LUKÁCS MÁÍIA és NAGY ANNA A herpes simplex vírusa által okozott keratitis napjainkban a szem egyik igen gyakori betegsége. Felületes herpeses keratitisek esetén pár hét alatt spontán gyógyulás is bekövetkezhet. Mivel az irodalmi adatok [10, 15], valamint saját megfigyeléseink szerint az általánosan használt eljárások (konzervatív kezelés, szaruhártya abrázió, antivirális szerek) alkalmazása mellett is a gyógytartam 10 nap felett van, kívánatos olyan egyéb kezelés alkalmazása, mely megrövidíti a körfolyamatot, és ritkábban okoz maradványtünetet, mint a betegség spontán gyógyulása. Módszer és eredmények Osztályunkon az elmúlt években felületes herpeses keratitisek (keratitis dendritica) esetén fagyasztásos kezelést alkalmaztunk. Az alábbiakban e módszer használata során észlelt tapasztalatainkat szeretnénk összehasonlítani az általunk korábban alkalmazott másik két gyógymóddal: a helyi gyógyszeres kezeléssel, valamint a corneahám-abráziót követő jódos érintéssel. A 70 keratitis dendritica esetünk közül az első csoportban — 10 betegnél - abráziót, majd jódos érintést végeztünk. A betegek másik részénél — 11 esetben — csak gyógyszeres kezelés történt (helyileg aspecifikus kenőcs vagy csepp, Atropin, általánosan vitaminok). A harmadik csoportban pedig — 49 kezeknél — a cornea fagyasztásos kezelését végeztük el. Az általunk alkalmazott fagyasztásos kezelés módszere a következő: a szaruhártya érzékenységének vizsgálata után fluoreszcein festéssel lokalizáltuk a hámhiányt. A szaruhártyát Lidocain cseppentéssel érzéstelenítettük. A hályogműtéthez használt holland gyártmányú (Werkshop Groeningen) kriofelszerelésünknek a retinaleválás kezelésére kialakított részével végeztük a közvetlen szénsavhó érintést. A — 79°C-os szénsavhóval a szaruhártya hámhiányának nagyságától függően több, egymás mellé helyezett, egyenként 5 másodpercig tartó érintést végeztünk. Ezt követően pupillatágítót adtunk, majd az esetek egy részében Irgamid kenőcsös, más részében Trifluorthymidin (TFT) kenőcsös kötést helyeztünk fel. A gyógyulás szempontjából irányadónak — az irodalomban elterjedt gyakorlattal megegyezően — a hámosodást, a fluoreszcein próba negativitását tekintettük. A szarufolyamatot kísérő egyéb klinikai jelet (ciliáris injekciót, infiltrációt) eseteink egy részénél az első vizsgálatnál sem észleltünk, ezért e jeleket adataink összesítése során a gyógytartammal kapcsolatban nem tudtuk figyelembe venni. Megvizsgáltuk betegeinknél a táppénzes napok számának alakulását is. Tekintettel azonban arra, hogy 70 betegünk közül csak 46 volt munkaviszonyban (65,7%), a táppénzes időtartam változása csak megközelítően hozható kapcsolatba az egyes módszerek hatékonyságával. így eseteinknél a gyógyulás vonatkozásában általánosan értékelhető jelnek a hámosodás bizonyult, amelynek tartama viszont szoros összefüggést mutatott a táppénzes idő alakulásával. Átlagosan a hámosodás kialakulása után 2,1 nappal került sor a betegállományból való kiírásra. E tekintetben az egyes kezelési eljárások eseteinél érdemleges eltérést nem találtunk. A betegség kezdetét anamnesztikus adatok alapján állapítottuk meg. A beavatkozást a diagnózis felállítása után azonnal elvégeztük, és ez minden esetben ambulanter történt. A beteg naponta bejárt ellenőrzésre, és a hámhiány alakulását fluoreszceines festéssel ellenőriztük. Az érintést csak akkor ismételtük meg, ha 3 napon túl sem észleltünk hámosodási tendenciát. A három eljárás eredményeit mutatjuk be az I. táblázatban. 56
