Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
A látásélesség retinális pozíció szerinti változásának irodalmát Aristis ismerteti. A látásélesség a periféria felé progresszíven csökken. Egyesek szerint 30'nél, mások szerint 105'-nél a felére esik. 30°-ig a periféria felé a küszöbemelkedés lineáris. Ahogy a látásélességek változnak a periféria felé, úgy növekszik a recepciós mezők nagysága. A receptorsűrűség, a látómezők nagysága és az ehhez tartozó vizuális kortex mennyisége arányos [3, 5]. Aguilar és mtsai szerint a vernier-f. látásélesség extrafoveális csökkenése nem arányos a centrálishoz képest [2]. Low az excentrikus fixáció és a látásélesség értékek között nagy szórást észlelt, melyet az egyéni különbségek és a vizsgáló módszerek különbözősége okozhat. A centrális és a perifériás látásélességek közti különbséget kvantitatív jellegűnek tartja [12]. Ehhez kapcsolódik Breitmeyer és mtsa [4] megfigyelése, miszerint a látási folyamat különböző szintjén a centrális látáshoz a perifériás jelzések laterális korrekciója társul. Wertheim és Pólyák a csapok sűrűsége és a látásélesség összefüggése közti vizsgálatai alapján Harrison utánvizsgálatai szerint 5°-on belül nem különíthető el a centrális és a perifériás rész [6]. Szabó mikroaperturás vizsgáló módszerrel határozta meg a perifériától a centrum felé haladva a látásélességet. Következtetései szerint az optimális feloldóképességgel rendelkező centrális area 30 szögperc átmérőjű területet jelent a retinán; kb. 10 000 csapot tartalmaz. A centrális area határán — mely 5—6°-os térszögnek felel meg — a látásélesség 0,3—0,4; 10°-nál kb. 0,2; 15°-nál 0,15 (nazálisán) [17]. A minimum szeparábile fordítottan arányos a retina hosszúságegységenkénti percipiáló egységeinek számával [18]. A látásélesség periféria felé való csökkenése és vizsgálataink folyamán észlelt mélységlátásbeli teljesítőképesség-csökkenés közti diszkrepancia arra utal, hogy a perifériás mélységlátásnak jelentős szerepe lehet a percipiáláskor. A miopok, hipermetropok és a vegyes csoportbeliek mélységlátása mind centrálisán, mind perifériásán rosszabb az emmetropokénál. A centrálisán még kielégítő teljesítmény ezeknél a csoportoknál a periféria felé haladva hamarabb lépi át azt a határt, ahol a mélységlátási információ gyenge, ill. nem kielégítő. A mélységlátási teljesítmény az egyes vizsgált csoportokban az emmetropokétól eltérő arányban romlott. A miopoknál a periféria felé feltehetőleg azért csökken az emmetropokénál jobban a sztereoszkópos észlelés, mivel ideghártyájuk területegységnyire jutó receptorainak információgyűjtése eltér az emmetropokétól. A vegyes csoportbelieknél azt a jelenséget a retina károsodása, ill. magasabb átlagéletkoruk magyarázhatja. Önmagában a centrális fixációkor nyert adatokból nem következtethetünk a perifériás mélységlátásra. A perifériás mélységlátás vizsgálata hozzájárul a vizsgáltak mélységlátási teljesítményének megítéléséhez. Járművezetéskor a centrális mélységlátás mellett a perifériás jelzések nagyban elősegítik a tájékozódást. A „beszűkült mélységlátótér” hiányosan, kevesebb és bizonytalan információhoz juttatja a gépjárművezetőt. Előzéskor, jármű részére előny adásakor, gyalogos kikerülésekor a perifériának döntő jelentősége van [7]. A perifériás mélységmegítélésnek munkaegészségügyi vonatkozásai is éppoly fontosak, mint a közlekedésbeliek. Hiszen mozgó gépek között a balesetmentes munkavégzés feltételezi a jó perifériás mélységlátást. összefoglalás A szerző mélységlátás teljesítőképességét vizsgálta a centrum és a paracentrum viszonylatában emmetropokon, miopckcn, hipeimetrcpckcn és lencseelváltozások, ill. szemfenéki folyamat miatt egyik szemen csökkent látásélesség eseteiben. 54
