Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
látást; 3—3 ízben — középértéket számítunk — 5, 10, 15°-os fixáció mellett. Az 5°-os határt Harrison adatainak figyelembevételével szabtuk meg [6]. 20°-os paracentralis fixációkor már nincs értékelhető mélységlátás [19], ezért abban a fixációs helyzetben nem vizsgáltunk. A vizsgáltak látásélességének, szemfenéki állapotának, teljes látóterének, szemizomegyensúlyi állapotának meghatározása után kerül sor a centrális mélységlátás, majd az 5, 10, 15°-os paracentralis fixálás melletti mélységlátásuk meghatározására esetenként változó sorrendben jobbra, balra a horizontális meridiánban. Összesen 360 egyént vizsgáltunk, akiknek különböző volt a fénytörésük, részben ép viszonyok voltak, részben lencse-folyamat, ill. szemfenéki elváltozás miatt csökkent volt látásélességük. A vizsgálatot egy ülésben végeztük. A vizsgált a fixáló pont segítségével meghatározott irányba tekint és a perifériás látóterében megjelenő pálca helyzetét észleli. A vizsgáltak látásélesség szerinti megoszlása 1. Emmetrop, kontrollcsoport: 140 fő 2. Miop csoport: 00 fő a legkisebb binokuláris látásélesség 1,2 volt 3. Hipermetrop csoport: (10° alatti kancsalsági szög) 00 fő a legkisebb binokuláris látásélesség 1,2 volt 4. Vegyes csoport: 40 fő (lencsefolyamat vagy szemfenéki elváltozás miatt csökkent látásélességűek) egyik szemen 0,2-től 1,0-ig másik szemen 4 mou-tól 1,0-ig összesen: 360 fő (A látásélességek korrekcióval értendők. A 2. és 3. csoport vizsgáltjai a Zeiss-f. sztereoszkóppal jó vizsgálati eredményeket produkáltak.) A vizsgáltak szemizomegyensúlyi állapotának, fénytörésének és átlagéletkorának megoszlása Csoport Átlagéletkor (év) Horizontális foria foka és iránya Fénytörés 1. E. 37,S Exo 3°—Ezo 5° 2. M. 38,0 Exo 1°—Exo 7° — 0,75 D-tól —12,0 D-ig 3. H. 38,0 Ezo 1°—Ezo 8° + 1,0 D-tól +9,0 D-ig 4. V. 50,5 Exo 3°—Ezo 5° — 4,0 D-tól +12,0 D-ig E: emmetrop, M: miop, H: hipermetrop, V: vegyes csoport A mélységlátási vizsgálatok eredményeit az I. táblázatban foglaltuk össze. Vizsgálati eredményeinket matematika statisztikai módszerekkel elemeztük.* 1. parametrikus próbával (kétmintás t próba), 2. nem parametrikus próbákkal (Wilcoxon, Kruskal—Wallis, Kolgomorov— Szmirnov, Mann—Whitney, médián próba, előjel próba), melyeket all. táblázatban foglaltunk össze. * Kiss Péter matematikusnak a számítások elvégzéséért köszönetét mondok 49
