Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
szerint a festékáteresztő pont legalább 300 fin1 távolságra legyen a foveától, Harada [7] ezt a távolságot 150 /mi-ban állapítja meg. Landers [10] fölhívja a figyelmet, hogy a fovea közelében azért kockázatos koagulálni, mert a kékzöld argon-lézer fény már intraretinálisan is abszorbeálódhat. Harada [7] azt tapasztalta, hogy a subretinalis folyadék hamarabb szívódott föl, ha Xenonfénnyel koaguláltak, mintha lézerrel. Néhány szerző [2, 8, 18, 24] azonos eredményt ért el Xenon-fotokoagulációval. Eseteinkben a következő indikációs szempontokat vettük figyelembe: 1. A festékáteresztő pont a foveától legalább 1/2 papillányira legyen, s lehetőleg ne essék a papillomacularis kötegbe (1 papilla átmérő emmetrop szemen megközelítőleg 2000 fim). 2. Recidiva eseteiben, mivel a tapasztalat szerint a recidiva meghosszabbíthatja a gyógy tartamot. Ilyenkor is legalább 1 hónapig ajánlatos várni a spontán gyógyulási hajlam miatt. 3. Első panasz eseteiben, amennyiben a tünetek a szokásos konzervatív kezelés mellett legalább 2 hónapig stagnálnak. 4. Egyéni mérlegelés alapján olykor a fönti elvektől eltekintünk. Ideális elhelyezkedésű festékáteresztő pont esetén hamarabb indikáljuk a fotokoagulációt, ha a panaszok a beteg munkaképességét nagymértékben befolyásolják. Gyakori megfigyelés, hogy ezek a betegek nehezebben tűrik betegségüket, s gyakrabban jelentkeznek vizsgálatra precíz entoptikus megfigyeléseikkel, mint flegmatikusabb betegtársaik, akiknek bár ugyanolyan fokú látáscsökkenésük van, de kevésbé intenzíven foglalkoznak bajukkal. Adott esetben nem könnyű eldönteni, hogy a panaszok mennyire zavarják a beteg normális életvitelét, esetleg kényszerítik munkája átmeneti feladására. A komplikációk közül a koagulum okozta scotoma tulajdonképpen velejárója a kezelésnek. Fukuchi [2] l°-os scotomát (kezdetben pozitív, később negatív) tudott kimutatni az esetek 81,8%-ában, amely azonban a binokuláris látásban nem okozott zavart. Shimizu [18] több mint 300 kezelt esetben, Zweng [25] 112 betegén nem észlelt komplikációt. Watzke [22] 20 beteg kezelése kapcsán 2 esetben subretinális érújdonképződéses membránt figyelt meg, amelyet argon-lézer fotokoagulálás után Francois [1] is megfigyelt. Ez igen súlyos komplikáció, mivel gyakran a centrális látás elvesztéséhez vezet. A recidivákat a fotokoaguláció nem képes megelőzni. Mégis nagy beteganyagon szerzett tapasztalatok alapján ritkának tekinthető a betegség kiújulása. Shimizu [18] 300 betegéből 5 esetben tapasztalt ilyet, de ebből csak háromnak volt új festékáteresztő pontja. Fukuchi [2] 237 betege közül 2 recidivált, Haas [5] 23 esetéből 2, Prskavec [15] 42 beteg közül 4 recidivát észlelt. A mi két esetünk közül valójában csak az egyik tekinthető recidivának. Több szerző [3, 6, 18, 25] megfigyelése szerint nincs összefüggés a betegség kezdete, a fotokoaguláció időpontja és a vizusjavulás, illetve végleges vizus között. Akár 1/2—1 éve fönnálló panaszok esetében is gyógyulás érhető el fotokoagulációval. Véleményünk szerint a RCS fotokoagulációs kezelése megfelelő indikáció mellett biztonságos, igen hatékony gyógymód, s lényegesen lerövidíti a betegség gyógy tartamát. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a RCS kezelés nélkül is gyógyuló, jó prognózisó megbetegedés. összefoglalás A szerző ismerteti a retinopathia centrális serosa fotokoagulációs kezelésének irodalmát, elveit, alkalmazási lehetőségeit. 11 beteg 12 szemén végzett kezelések tapasztalatai alapján az eljárást — megfelelő indikáció mellett — bizton34
