Szemészet, 1982 (119. évfolyam, 1-4. szám)
1982-02-01 / 1. szám
Az astigmia átlagértéke műtét után 3,7 D volt. A varratszedés utáni kisebb ingadozásoktól eltekintve 12 év alatt sem változott lényegesen; a 12. évben 3,6 D-t mértünk átlagosan. D Megbeszélés A kapott értékek alapján megállapíthatjuk, hogy myopizálódásról transzplantáció után nem beszélhetünk. A keratokonusra jellemző nagyfokú törési myopia irreguláris asztigmiával még 12 év múlva sem alakul ki újra. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a poláris ektázia a cornea széli részeit nem érinti; másrészt azt, hogy a betegség nem recidivál a transzplantátumban. Mi lehet akkor a magyarázata a 12 év alatt kialakult 3,0 D-nyi myopiának? Ennek okát a hegvonal változásaiban kereshetjük. A hegvonal kezdeti zsugorodását a későbbiekben annak tágulása követi. így létrejöhet a transzplantátumnak az a minimális elődomborodása, amely 3,0 D körüli myopiát eredményezhet. Az astigmia változását szintén a heggyűrű deformitásai okozzák. Bizonyítékul szolgál ehhez az az adat is, hogy az asztigmia változása közvetlen a varratok eltávolítása után jön létre, majd a korong plasztikus illeszkedése következtében a görbületi irregulatirás az elkövetkező hónapokban elnyeri végső mértékét. Eredményeink megegyeznek a Ruben és Colebroolc [6] által kapott értékekkel. Az évek múlva kialakult 3,0 D-nyi myopiát ők sem tartják keratokonusra jellemzőnek. Ruben [5], Troutman és Meitzer [8], Troutman [7] szerint a műtét utáni myopiát és astigmatizmust a transzplantátum varrási módjain kívül a beültetendő korong nagysága is befolyásolja. Saját anyagunkban ez utóbbi tényezőt figyelmen kívül hagyhatjuk. A transzplantátum nagyságának ugyanis csak túl kicsi vagy túl nagy átmérőjű korongok esetében van jelentősége. Az általunk operált esetekben átlagosan 7 mm-es korongok kerültek beültetésre, ami közepes nagyságnak számít. A donor méreténél jobban befolyásolja az astigmiát, ill. myopiát a varrási technika. Saját tapasztalatunk szerint még a Troutman-féle kettős varrattal sem küszöbölhető ki a néha műtét után létrejövő nagyfokú irreguláris astigmia. Alberth [2] szerint ilyenkor jó eredménnyel végezhető ismételt átültetés. Irodalmi adatok és saját vizsgálataink azt mutatják, hogy a keratokonus csak a cornea centrális részének betegsége. Hogyan képzelhető el ez? Okát valószínűleg fejlődéstani tényezőkben kell keresnünk és a szekunder corneastroma kialakulásával összefüggésbe hoznunk. Ehhez azonban újabb vizsgálatok szükségesek. 8
