Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-05-01 / 2. szám
II. táblázat ,, Trapéz-alakú” koordimetriá, s leletet mutató betegeink összefoglaló adatai Szám Név Ivor Nem Forma Old. Kórok í. F. K. 23 nő Rectus d. Fractura orbitae 2. Л. M. 33 hí Rectus d. Fractura orbitae 3. M. s. 55 hí Rectus d. Fractura orbitae 4. T. D. 39 fii Rectus S. F r act ura orbitae 5. T. J. 36 Ifi Obliquus d. Fractura orbitae 6. H. .1. 31 ffi Obliquus d. Fractura orbitae 7. Sz. E. 25 nő Obliquus S. Fractura orbitae 8. H. .1. 49 nő Rectus d. Trauma orbitae post op. tu. maxillae 9. H. B. 36 ffi Rectus d. Trauma cerebri post op. tu. 10. .1. I. 30 nő Rectus utr. Trauma cranii 11. K. R. 14 ffi Rectus d. Contusio cerebri 12. K. B. 10 ffi Obliquus d. St. post op. c. strab. 13. S. E. 23 ffi Obliquus d. St. post op. c. strab. 14. P. Z. 25 nő Obliquus d. Diabetes insipidus 15. J. .1. 69 nő Rectus d. Haemorrhagia cerebri io. K. F. 21 ffi Rectus S. Obs. ad scler. mult. 17. L. ,T. 51 ffi Rectus d. Phoria decomp. ? 18. B. S. 33 nő Rectus utr. Orbitopathia endocr. 19. D. K. 47 nő Rectus utr. Orbitopathia endocr. 20. S. F. 50 nő Rectus utr. Orbitopathia endocr. 21. I. I. 37 nő Rectus utr. Orbitopathia endocr. 22. L. E. 50 nő Rectus utr. Hyperthyreosis Fel szeretnénk hívni arra a figyelmet, hogy a legjellegzetesebb esetek az orbita töréseinél észlelhetők; továbbá arra, hogy az antagonista vertikális rectusok érintettsége jóval gyakoribbnak bizonyult, mint az obliquusoké. Ezt az utóbbiak kettős beidegzése (n. III. és IV.) és az alsó ferde izom rejtett, kevésbé sérülékeny lefutása magyarázza. Megjegyzendő, hogy a jobb oldal érintettsége kb. négyszerese volt a bal oldalinak. Ebben — sérüléseknél — a jobb kezességnek is szerepe lehet. A vizsgálati technika szempontjából lényeges, hogy enyhébb esetekben kis méretű (pl. H ess, Hugonnier-f.) ernyőkön nem mutatható ki mindig a „trapéz”. Ha tehát nem áll Laneaster-tábla rendelkezésre, az javasolható, hogy a vizsgáló (vörös) objektumával a kis tábla kereteit meghaladó nagyságú tekintési teret vizsgáljon. Indokolt a Hess- Lancaster-lelet összevetése egyéb vizsgálatok (motilitás, diplopia, torticollis) adataival. Ezek ugyanis nem mindig egybevágók. Azért mellőztük eddig az irodalmi, ill. statisztikai adatokat, mert a traumákkal és orbitopathiákkal kapcsolatos szemizomzavarokról szóló közlemények nagyszámúak ugyan, de nem egységesek. Ezt igazolhatják a fokozatosan szaporodónak mondott traumás szemizombénulások különböző országokban-városokban észlelt gyakorisági adatai: Bielschowsky (Breslau, 1939): 15%, Sanna (Bologna, 1956): 12,9%, Lyle és Cross (London, 1957): 46,5% (!), Rucker (Rochester, 1958): 18%, Guillaumat és mtsai (Paris, 1959): 20—25%, Huber (Zürich, 1974): 34%. Uraguchi és Ohkuma (Moriguchi, 1978) száz féloldali exophthalmus egyikét sem találta traumás eredetűnek. Az adatok különbözősége — úgy tűnik — nem annyira a földrajzi és civillizációs viszonyokat, hanem a beteganyagok eltéréseit tükrözi (pl. Lyle és mtsai: Brit Légierők; beteganyagukban sok a közlekedési trauma). A tárgyalt „trapéz alakú” koordimetriás, ill. az ehhez kapcsolódó szemmozgás leletről csak igen kevés adat található (fenti elnevezés nélkül). Guillaumat és mtsai (1969) sémát közölnek: a homolaterális vertikális rectusok paresisének 91
