Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)

1981-05-01 / 2. szám

a tünetek nem voltak jelentősek. A könnytermelés és a cornea érzékenysége a timolol kezelés során általában nem változott. A pulzusszám és az általános vérnyomás kismértékben csökkenhet, de ennek klinikai jelentősége nincsen.

Saját tapasztalatainkat összefoglalva, a timolol kezelés eredményessége megegyezett az irodalomban közölttel. Az irodalomban nem találtunk utalást arra, hogy a timolol kezelés előtti tonográfia eredményét összehasonlították volna a béta-receptor bénító hatásosságával. Eseteinkben, ha a timolol kezelés előtti tonográfiás teszt elfolyási koefficiense kóros volt, a timolol egyedüli adásával hatást nem tudtunk elérni. Ugyanez volt a helyzet gonisynechiák és érújonképződések esetében is. Hasonló eredményre jutottak Mondon és mtsai (1980) aphakiás glaucomában, ha a zugban sok goniosynechia volt és a kiinduló szemnyomás meghaladta a 30 Hgmm-t.

Az irodalmi adatok és saját tapasztalataink szerint is, a timolol adása a következő esetekben ajánlható:

1. Magas szemnyomás esetében, funkciókárosodás és pupillaelváltozás nélkül; 2. nyílt zugú glaucoma, különösen fiatal életkorban és kezdődő lencsehomályok esetében; 3. aphakiás glaucomában; 4. bizonyos glaucoma-fajtákban. Szűk zugú glaucomában csak miotikumokkal együtt alkalmazható.

Adása meggondolandó olyan esetekben, amikor a béta-receptor bénítok általános adása kontraindikált, így pl. bronchospasmusban és pangásos szívbetegségben. A szemcsepp adásának abbahagyását mérlegelni kell, ha alkalmazása közben bőrvörösség vagy szemszárazság lép fel. Adását fokozatosan és nem egyszerre kell abbahagyni. A kevés tapasztalat miatt a timolol cseppentés veszélytelensége kontaktlencse viselőknél biztonsággal nem állítható. Adása terheseknek és gyermekeknek sem ajánlatos.

Összefoglalás

A szerzők 32, többségükben simplex glaucomás beteget kezeltek Timoptic szemcseppel. A szer adását minden esetben belgyógyászati vizsgálat előzte meg, a béta-receptor bénítok általános kontraindikációjának kizárása céljából. Az átlagos megfigyelési idő 6,6 ±5,9 hónap volt. A szemek 49%-át a timolol maleát egyedüli adásával, 33%-ukat timolol és egyéb miotikumok, illetve adrenalin és acetazolamid adásával sikerült kompenzálni. A timolol egyedül alkalmazva hatástalan volt, ha a tonográfiás teszt elfolyási koefficiense a szer adása előtt kóros volt, ha a zugban goniosynechiák és újonképzett érágak voltak észlelhetők. Helyi mellékhatást nem észleltünk. A Timoptic adását bradycardizáló hatás miatt egy betegnél kellett abbahagyni.

IRODALOM: 1. Airalcsinen és mtsai: Brit. J. Ophthalmol. 63, 822 (1979). — 2. Вес és mtsai: Bull. Soc. Opht. France, 80, 295 (1980). — 3. Bischojf, P. : Kiin. МЫ. Augenheilk., 173, 202 (1978). — 4. Bischo/f, P.: Kiin. МЫ. Augenheilk., 176, 551 (1980). — 5. Demailly Ph.: J. Fr. Ophthalmol., 2, 543 (1979). — 6. Demailly Ph és mtsai: J. Fr. Ophthalmol., 1, 727 (1978). — 7. Hall, R., Tobin, RD„ Share, N.: Proc. Can. Fed. Bioi. Soc., 13, 33 (1970). — 8. Hass, I., Drance, SM.: Canad. J. Ophthalmol., 14, 235 (1979). —■ 9. Katz, IM. és mtsai: Invest. Ophthalmol., 15, 489 (1976). — 10. Keates, EU.: Am. J. Ophthalmol., 88, 565 (1979). — 11. Krieglstein, OK.: Klin, МЫ. Augenheilk., 172, 677 (1978). — 12. Le Rebeller, MJ.: Bull. Soc. Opht. France, 80, 299 (1980).

— 13. Mérté, HJ. és Merkte, W.: Klin. МЫ. Augenheilk., 177, 443 (1980). — 14. Mondon, H. és mtsai: Bull. Soc. Opht. France, 80, 373 (1980). — 15. Moss, AP. és mtsai: Am. J. Ophthalmol., 86, 489 (1978). — 16. Nielsen, NV. és Eriksen, JS.: Acta Ophthalmol. (Kbh.) 57, 1070 (1979). — 17. Ober, M. és mtsai: Ophthalmologica (Basel), 178, 204 (1979). — 18. Ober, M. és Scharrer, A.: Graefes Arch. Ophthalmol., 211, 59 (1979).

— 19. Obstbaum, SA. és mtsai: Ann. Ophthalmol., 10, 1347 (1978). — 20. Oksala, A. és Salminen, L.: Klin. МЫ. Augenheilk., 177, 451 (1980). — 21. Olson, RJ. és mtsai: Ann. Ophthalmol., 11, 1833 (1979). — 22. Ourgaud, AG. és mtsai: Bull. Soc. Ophthalmol. Fr., 78, 469 (1978). — 23. Phillips, Cl.: Brit. J. Ophthalmol., 64, 240 (1980).

79