Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Eredmények Eredményeinket az /. táblázatban foglaltuk össze. A levamisollal kezelt csoportban a cornea átlagosan 15,6 nap alatt hámosodott be, de gyakorlatilag azonos volt a gyógyulási idő a Decaris nélkül, hagyományosan kezelt betegek esetében is. Ezzel szemben szignifikánsan kevesebb recidivát észleltünk az elbocsájtást követő féléven belül a levamisollal kezeltek között, mint a kontrollcsoportban. A kezelés során egyetlen betegnél sem alakult ki olyan mellékhatás, amely miatt a kezelést meg kellett volna szakítani. Megbeszélés Ma még nem tudjuk, hogy mi a magyarázata annak, hogy a primer herpes vírusfertőzés legtöbbször csak enyhe tünetekkel jár, míg másoknál súlyos klinikai kép vagy rekurrens fertőzés alakul ki. Kétségtelen, hogy ez az utóbbi forma újszülötteknél, immundeficienciában szenvedő vagy immunoszuppresszív kezelésben részesülő betegeknél sokkal gyakoribb, mint az immunologiailag egészségeseknél [4, 8, 9], de az is biztos, hogy a rekurrens herpesben szenvedők legnagyobb részénél gondos vizsgálatokkal sem lehet semmiféle nem fajlagos immunológiai defektust kimutatni. A recidi váló herpesben szenvedők szérumában igen magas titerben találhatók vírus antitestek [5, 14], és a herpes antigénnel végzett bőrpróba eredménye megegyezik az egészségesek és a recidiváló herpesben szenvedő betegek esetében [12, 17]. Korábbi munkánk során recidiváló herpes corneaeban szenvedő betegeknél a vírusfertőzésekkel szembeni védelemért elsősorban felelős T lymphocyta rendszert vizsgáltuk [2]. Betegeinknél a perifériás vérben a T lymphocyták aránya, azok fitohemagglutinin reaktivitása, valamint tuberkulin stimuláció után a migráció gátló faktor termelés megegyezett az egészségesekével, azaz jelentős celluláris immunkárosodást nem tudtunk kimutatni. Eltérő eredményeket kaptunk azonban a herpes antigénnel szembeni specifikus immunvédelmet vizsgálva. Egészségeseknél, akik soha nem szenvedtek klinikailag manifeszt herpes fertőzésben, valamint rekurrens herpes simplex corneaeban szenvedő betegeknél a tünetmentes szakban azonos mértékű herpes antigénnel szembeni specifikus immunreakciót tudtunk kimutatni. Ezzel szemben a tünetek fennállása idején ez a fajlagos immunvédelem lényegesen csökkent, majd a klinikai gyógyulás után teljesen helyreállt. Ezek alapján feltételeztük, hogy a specifikus immunvédelem átmeneti csökkenése vezet a tünetek fellobbanásához, a recidivák kialakulásához. Vizsgálataink során a hagyományos módon kezelt, illetve a Decarist is kapott betegek átlagos gyógyulási ideje csaknem megegyezett. Ez arra utal, hogy a levamisol nem befolyásolja a cornea hámosodását. Ezzel szemben a klinikai tünetek lezajlását követő első félévben (a levamisol kezelés idején) lényegesen kevesebb recidivát észleltünk a Decarisszal is kezelt csoportban, mint azok között, akik nem kaptak levamisolt. Lehetségesnek tartjuk, hogy az immunadjuváns hatású levamisol az immunvédelem átmeneti csökkenését megelőzve, gátolja a recidivák kialakulását. A levamisolnak számos mellékhatása ismeretes, így étvágytalanságot, hányingert, diarrhoeát, idegességet, fejfájást és bőr exanthemákat figyeltek meg. Különös jelentősége van annak, hogy az esetek egy részében agranulocytosis is kialakulhat [1, 13], ezért a leukocyta- és a thrombocytaszám rendszeres ellenőrzése feltétlenül szükséges. E mellékhatások lehetősége ellenére úgy véljük, hogy a kellő gondossággal ellenőrzött levamisol kezelés lehetőségét mérlegelni kell az elhúzódó, gyakran recidiváló herpes simplex corneae esetén. 45
