Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Az operációs mikroszkópok és vele a mikrosebészet elterjedése világméretű, a készülék beszerzése azonban a rendkívül magas ár (100—150 ezer DM) miatt sok helyen nehézségekbe ütközik, vagy éppen lehetetlen. Ezért nem véletlen, hogy számos kísérlet történt olyan optikai segédeszközök kifejlesztésére, amelyek kevesebb anyag, finommechanikai és munkaerőigényt támasztanak a gyártó céggel szemben. A kísérletek hosszú ideig eredménytelenek voltak (Sachsenweger, Zajácz), míg az oberkocheni Zeiss gyár 1971-ben elkészítette a sztereomikroszkóp-szemüveg mintapéldányait, amelyeket félreértésre okot adó módon, Prismen-Lupe néven forgalmaz. Ez a szemüvegként alkalmazható optikai segédeszköz, ellentétben az előzőekkel nem a Galilei-, hanem a Kepler - féle távcső optikai elve alapján készült, tehát távcső és nem lupe. A Zeiss-gyár megoldotta azt a nehézséget, amelyet a tubus hossza, a képfordítóprizma, továbbá az ebből adódó súly jelentett és eddig gátja volt a szükséghez mérten nagy látóterű és fényerejű, de kis méretű távcső építésének. A lehetőséget egy könnyű kivitelű, 8 X 20-as vadászati távcsövekben már valamivel korábban (1969) alkalmazott és 1899-ből származó Pechan- vagy más néven Schmidtprizma tette lehetővé (7. ábra). Ez két különböző, egymás mellé helyezett prizmából áll. Az első prizma (a) optikai hatása a tengelyirányú sugárnyalábnak, a második (b) prizmára megfelelő szögben történő vetítése, míg ez utóbbinak, ami egy tetőélprizma, a képfordítás. Amint az ábrán is látható, a fény a prizmákban nemcsak bonyolult, hanem hosszú utat is jár be, ami a tubusnak rövidre történő építését teszi lehetővé. A sztereomikroszkóp-szemüveg átmetszeti képét a 8. ábra mutatja.

A sztereomikroszkóp-szemüveg lencséi, mind a szférikus, mind a kromatikus aberrációt illetően kiválóan vannak korrigálva. A kép a látómező legszéléig

8. ábra. A sztereomikroszkópszemüveg keresztmetszete

25