Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-08-01 / 3. szám
Szemészet 118. 129—131. 1981. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) és a Központi Radioizotóp Laboratóriumnak (vezető: Varró József adjunktus) közleménye Timolol szemcsepp és az uvea vérátáramlása nyulaknál* TAKÁTS ISTVÁN, L HISZTEK FERENC és VAKKŐ JÓZSEF 1967-ben Phillips és mtsai [10] voltak az elsők, akik az adrenergiás bétareceptor gátló propranolol perorális adása esetén szemnyomáscsökkenést figyeltek meg. Ugyanebben az évben Lands és mtsai [6] osztották fel a bétaadrenergiás receptorokat béta! és béta2 típusúra. A béta, típusú receptorok izgalma pozitív bathmo, chrono, dromo és inotrop hatású a szíven, míg a béta2 típusúak izgalma a bronchus izomzat elernyedését és értágulatot okoz. Ezen utóbbi hatás alapján logikusnak tűnt a béta2 receptor gátlókat alkalmazni szemnyomáscsökkentés céljából. Az elmúlt csaknem másfél évtizedben számos béta-receptor gátló hatásosságáról nagyszámú közlemény jelent meg, melyeket Follmann [5] foglalt össze. A kísérletes és klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az eddig szintetizált béta-receptor gátlók között egy sincs, amely csak a béta2 receptorokat gátolná, azonkívül egyeseknek intrinsic béta-adrenerg agonista és membrán stabilizáló hatása is van. Ez utóbbi a szemen a cornea érzékenységének csökkenésében nyilvánul meg. Az utóbbi években a béta-receptor bénítok közül szemészeti szempontból a legnagyobb érdeklődést a timolol váltotta ki [5]. Timolol a szemnyomásra való kedvező hatását nem az elfolyási könnyedség fokozása [14], hanem a csarnokvíz termelés csökkentése útján fejti ki [13]. Ez a hatás elméletileg két úton jöhet létre. Szűkítheti a sugárnyúlványokhoz vezető ereket, így csökkenti az ultrafiltrációt. Az ultrafiltrációval szemben azonban nagyobb mértékben játszik szerepet a csarnokvíz termelődésében az aktív, szekréciós folyamat [1, 2, 11, 12]. Ez utóbbi a sugárnyúlványok nem pigmentált epithel sejtjeiben játszódik le. Kevés irodalmi adat található a béta-receptor gátlóknak a szem vérellátására való hatásáról. Ernest és Goldstick [4] macskák art. carotis communisába adtak timololt, és 5 percig 25%-os uvea vérátáramlás növekedést találtak a perfúziós nyomás azonos idejű csökkenésével. Cristini és Giovannini [3] rheo-oculographiás módszerükkel nyitott zugú glaukomásoknál timolol cseppentés után 2 órával pulzusszaporulatot észleltek. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a timolol hatása vazoaktív úton jön létre. A fenti eltérő vélemények adták az impulzust arra, hogy megvizsgáljuk kísérleti állaton, vajon a timolol cseppentése után változik-e az uvea vérátáramlása. Anyag és módszer Vizsgálatainkat tíz 2—2,6 kg-os új-zélandi albino nyulon végeztük. A mérést megelőzően három napon keresztül naponta kétszer 0,25 %-os timololt cseppentettünk a jobb szembe. A bal, kezeletlen szem szerepelt kontrollként. Az uvea egyes részeinek * Az EüM 3-28-0301 -04-2/T sz. tárcaszintű kutatási főirányhoz kiemelten elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján. 129
