Szemészet, 1981 (118. évfolyam, 1-4. szám)
1981-05-01 / 2. szám
Szemészet US. »»—1 ■ 4. 1»8|. A Miskolci Városi Tanács „Semmelweis” Kórháza (igazgató: Jánváry Anna) Szemészeti Osztályának (főorvos: Galli Lóránt) közleménye Eredmények elülsocsarnoklencsékkel az unilaterális aphakia korrekciójában, hosszú idő után GALLILÓKÁNT A műlencse implantáció (ml. impl.) 30 éves történetének immár 4. szakaszába értünk. A ml. fixációjának helye szerint az 1. szakaszt a Kidley [68, 59]-féle hátsócsarnoklencse alkalmazása jelentette. A 2. szakaszban a polimetil-metakrilát (PMMA) tartószerkezetes Strampelli [64, 65, 66]-féle elülsócsarnoklencséket használták és az ezek nyomán észlelt cornea dystrophiák miatt a ml. impl. az 1960-as évtizedben visszaszorult. A 3. szakasz a megfigyelés és várakozás időszaka volt és csak egyes elszigetelt helyeken folyt tovább a kutatás több irányban. A ml. impl. több ágazata fejlődött ki a különböző ml. fixációs elv alapján. A csarnokzugi fixációs irányvonalat Dannheim [23] és követői (Sommer [63], Lieb és Guerry [49, 50], Galli [35], Holland [41], Galli és Wiesner [36, 37], valamint a PMMA lábú lencsék tökéletes! tő je Choyce [18, 19] fejlesztették tovább. Epstein [28] pupilláx-is lencséinek átformálásával Binkhorst [11—14] és néhány követője (Fedorov [31, 32, 33], Baien [7], Worst [70, 71] olyan új irányt fejlesztettek ki, amely a ml. impl. reneszánszához vezetett. A Ridley által már régen alkalmazott kapszuláris fixáció lépett előtérbe, amelyet Binkhorst mintegy újra felfedezett és azt összekombinálta az iris-fixációval. Sőt a kapszuláris fixáció elvén újra elindult a hátsócsarnoklencsék tökéletesítésének irányvonala is (Shearing [62], Boberg-Ans [15], Mehta [53], Anis [5], Pearce [54, 55]. Peyman [56], Kratz és mtsai [45], Sinsky [61], Drews [25]). A nyugati kutatók többsége a ml-t a szenilis cataracta (cat.) műtété után alkalmazza. Ez érthető, mert a jó kapszuláris fixációhoz a lencse extrakcióval egyidőben elvégzett úgynevezett primer impl. adja meg a kedvezőbb lehetőséget, csak ez adhat biztos rögzítést. Ez azonban már eltér az impl. régi fő céljától, az unilaterális aphakia problémájának megoldásától. Csak a frissen sértett lencsetok zsákjába behelyezett hátsó huroklábak rögzülhetnek jól a burjánzó lencsetok hámja által. A tok hámjából orsósejt formájú sejtek lesznek pseudometaplasia által és pseudofibrotikus szövet képződik (Manschet [52]). Ez a kapszuláris fixáció lényege. Szekunder impl. esetében a kapszuláris fixáció bizonytalanabb, itt iridokapszuláris összenövések közötti résbe kell a ml. hátsó huroklábait behelyezni. A nyugati ml. implantálók egy része ellenzi a ml. impl.-t traumás cat. eseteiben és csak idősebb betegeknek ajánlják azt (Harstein [42], Leonard [47], Rich [57], Dallas [22]). Hangsúlyozni kívánom, hogy a fiatalkori és öregkori esetek között lényeges különbség van! Az öregkori cat.-nál a ml.-t — a szürkehályogtól és hipertóniás szemfenéki elváltozásoktól eltekintve — általában ép szembe ültethetjük, mód van a primer impl.-ra és ezáltal a jó kapszuláris rögzülésre, intrakapszuláris cat. extrakció (icce) esetében ép irishez lehet a pupilláris, vagy iris-varratos rögzítést elvégezni, gyakran bilaterális impl.-ra van szükség, a ml. anyagainak az életkortól függően „csak” 5—10—30 évig kell kitartani, míg fiatalkori — leggyakrabban traumás eredetű — unilaterális cat.-nál mindennek az ellenkezőjével találkozunk. A szem sérült, így cornea-hegek, synechiák, colobomák, elhígult vagy előesett üvegtest komplikálhatja az esetet, általában csakis extrakapszuláris az extrakció, de sokszor a primer impl. lehetősége nélkül. Azonkívül hosszú a várható élettartam ameddig a ml.-nek jónak kell maradnia és gyerekeknél még a binokuláris látás nehezebb helyreállíthatóságával is számolni kell. A ml. impl. jelentősége fiataloknál mégis nagyobb, mert itt a szemüveg nem jelenthet megoldást, a kontaktlencse 8—10 éves koron alul nem is 99
