Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)

1980-02-01 / 1. szám

Morgan és Castleman [7] párhuzamosan végzett parotis és ajak járulékos nyálmirigy biopsziát. Azt észlelte, hogy a kis nyálmirigyek érintettsége szoros korrelációban van a parotis állapotával. Hasonló eredményekről számoltak be Powell és mtsai [9], valamint Talal és mtsai [13] is. Anderson és mtsai [1] a lokális lymphoid infiltráció és az immunglobulin szintézis párhuzamosságát vizsgálták, mivel az immunológiai változások a lymphocyta infiltráció mértékétől függnek. Shearn [11] a betegség súlyossági foka és a lymphocyta infiltráció párhuzamosságát hangsúlyozta. Williamson és mtsai [15] nem találtak különbséget a Sjögren-szindrómában és csak „sicca szindrómában” szenvedő betegek szövettani elváltozásai között. A betegség kezdeti stádiumában csak enyhe krónikus gyulladás jeleit észlelték, míg az évek óta fennálló súlyos szem- és szájszárazságról, ízületi bántalmakról panaszkodó betegek kis nyálmirigyei már kifejezett lymphocytás infiltrációt, mirigy atrófiát, fibrózist mutattak. Hasonló eredményt közöltek Cummings és mtsai [6], Anderson és mtsai [1] is.

A járulékos mirigyek hisztológiai vizsgálata a diagnózis megerősítésén kívül, egyéb kórképek kizárásához is komoly segítséget nyújt. Turiaf és mtsai [14] parotis sarcoma gyanúja miatt végeztek parotis biopsziát. Athreya és mtsai [3] atípusos lezajláséi mumps hátterében fedeztek fel Sjögren-szindrómát. Nakano és mtsai [8] által vizsgált beteg pancreatitis tüneteivel került felvételre. Mindhárom szerző esetében a nyálmirigyek hisztológiai vizsgálata vezetett a helyes diagnózishoz.

Természetesen a szövettani eredmény birtokában sem nélkülözhetjük a diagnózist megerősítő általános belgyógyászati, szemészeti és immunológiai adatokat, hiszen az aspecifikus ductogén krónikus sialoadenitis sem különíthető el csupán szövetileg a Sjögren-szindrómás nyálmirigytől. Betegeink ezen adatait következő közleményünkben tervezzük ismertetni.

Cummings és mtsai [6] megfigyelték, hogy a régen fennálló Sjögren-szindrómához extraglanduláris malignus lymphoma, retikulózis társulhat. Kialakulásához a benignus Sjögren-szindrómától egy átmeneti állapot, a nyirokcsomók pseudolymphomája vezet. Mindhárom kórképben az alap szövettani elváltozás a lymphoid infiltráció. A benignus Sjögren-szindrómát klinikailag az ismert triász jellemzi. Szövettanilag változó mértékű benignus lymphoid infiltráció látható a mirigyes szervekben, mirigy atrófiával, a ductusok fokális ectasiájával, intraductális proliferációval, amely lumenszürkülethez, myoepitheliális szigetek létrejöttéhez vezet. A pseudolymphoma malignus lymphoretikuláris tumorok gyanúját keltő reaktív nyirokcsomó elváltozás. Szövettanilag a nyirokcsomó szerkezetének károsodása, tumorszerű sejtproliferáció, emelkedett mitosis index észlelhető, de klinikailag benignus. A kórkép letális kimenetelű stádiumát makroglobulinaemia, retikulum sejtes sarcoma, lymphoma jelenti, melyre szövettanilag extraglanduláris malignus lymphoid infiltráció jellemző.

Block és mtsai [4] két betegen észleltek retikulumsejtes sarcomát, egy esetben atípusos lymphoid proliferációt. Bolognini és mtsai [5] az irodalomban közölt 47 malignus átalakulás esetét gyűjtötték össze. A lymphoproliferatív tumorok, paraproteinaemiák kialakulását az immunocyták mutációjával magyarázták. Schattenkirchner és mtsai [10] tüdőben létrejött lymphoproliferáció esetét közölték.

Ismertetett saját anyagunkban ilyen malignus elfajulásra utaló elváltozásokat nem észleltünk. A fentiek ismeretében, a szokásos diagnosztikai eljárások mellett, az ajak járulékos nyálmirigyeinek hisztológiai vizsgálata fontos adatnak tekinthető. Amellett, hogy alátámasztja a kórismét — amelynek megállapítása a betegség kezdeti stádiumában vagy atípusos kezdet esetén nem könnyű feladat — segítséget nyújt egyéb neoplasiák kizárására, illetve jelzi a betegség malignus irányba való progresszióját.

32