Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)

1980-11-01 / 4. szám

latlansága, de annál nagyobb öröm volt számára, ha látta, hogy valamelyik hallgatójának sikerült a szemfeneket meglátnia. Hallgatóinak nagyon imponált személye és előadási módja is, s ezzel sikerült bennük a tárgy iránt való érdeklődést fokozni. A szemészet tanítása közben az orvos életéről, céljairól, hivatásáról is beszélt hallgatóinak, mindig a saját tapasztalatai alapján, s előadásai ezáltal erkölcsi tartalmat is nyertek. Tanításának ez a része bizonyára maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, és orvosi életük folyására is bizonyosan jelentős befolyást gyakorolt.

Tanártársai mindig a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel nyilatkoztak id. Imre kiváló egyéniségéről, különösen előadói művészetéről és ismereteinek kimeríthetetlen bőségéről, amiben csodálatos emlékezőtehetsége is nagy segítségére volt. Nemcsak mint orvos, hanem mint ember is elmondhatta magáról azt, amit ő a hivatása magaslatán álló orvosra szokott mondani, hogy az orvos olyan, mint a Nap: boldogra, boldogtalanra egyaránt süt.

Orvosi ethika c. könyvének tartalmát már kolozsvári ethikai előadásaiban megalapozta. Nagy hallgatóságot vonzottak ethikai előadásai a szemészeti klinika tantermében, nemcsak hallgatói, hanem a művelt laikusok köréből is. Az emberek jellemzésénél mindig szóvátette, hogy ki hogyan beszél, és külön értékelte, ha valaki szépen tudott magyarul beszélni.

Amikor Imre professzor Kolozsvárra jött, magával hozta dr. Vicas Gyula (Juliu) szemorvost, aki később első tanársegédje lett. Igen fontosnak tartotta, hogy a román anyanyelvű betegekkel tolmács útján tudjon értekezni. Román orvosok voltak még a klinikán dr. Muste Valér, Vlad Petru, Negrilä Valér. A szemklinika kapusa, Drágán Teodor is román volt, hogy tudja irányítani a román anyanyelvű betegeket. Érdekes mozzanata volt a klinika életének a Friss Posta 1913. május 12-én megjelent, a Szemészeti Klinika válsága című cikke, amely közli, hogy Vicas Gyula tanársegéd el akarta hagyni a klinikát, valószínűleg anyagi okok miatt (később Aradon telepedett le).

Erre a tanársegédnek joga volt a klinikák akkori szabályzata értelmében. Ügy látszik, hogy a professzor nagyon szigorú volt, és nem akarta elengedni. Az újság úgy állította be, hogy a tanársegéd a haragos és ideges professzor miatt akar távozni. Tény az, hogy a klinika egész orvosi személyzete, Demand Antal, Goldstein Jenő, Fugulyán Katalin, mind beadta lemondását szolidaritása jeléül. Az ügy hamarosan elsimult és a Friss Postában megjelent Vicas Gyula cáfolata, ki ezt írja: „Négy év alatt igen sokat tanultam tőle. Nem lehetek olyan hálátlan, hogy legjobb, legkedvesebb, és velem szemben mint a saját fiával viselkedő főnökömet és tanáromat oly igazságtalanul és hálátlanul meggyanúsítani engedjem."

Tanítványainak életútját követve: Ditrói Gábor Imre professzor nyugalombavonulása után Szegeden lett egyetemi tanár és rektor. Fugulyán Katalin Kolozsvárt maradt és történelmi időkben vezette a Szemészeti Kiinkát. Az 1944—45-ös tanévben a szemészet megbízott előadótanára volt az akkor létesült magyar tannyelvű egyetemen. Fugulyán Katalin egyik leghűségesebb tanítványa volt Imre professzornak, a későbbiekben is szakmai és tanár-tanítványi viszonyban maradtak. Id. Imre József levelei nemcsak orvostörténeti, hanem szépirodalmi értékűek is, leveleiben kedves húgomnak szólítja tanítványát. Imre József nagyon megszerette Kolozsvárt, erről tanúskodik egyik jól sikerült verse is 1922-ből.

Imre József jelentőségét fokozza világhírű szemész fia is, ezáltal az Imre család évtizedekre fellendítette a magyar és általában a szemészetet, tudományos, műtéti és szakmai szempontból.

254