Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
Mintázott fényingerlés esetén az amblyop szem válaszai kisebbek voltak. Legkifejezettebbnek a 40'-es négyzetnagyságnál tűnt ez a jelenség. 9 esetben volt kisebb az amblyop szem válasza, mint az ép szemé (x 0,98 + 0,088). A kezelés során regisztrált értékek lényegesen eltértek a terápia kezdetén észleltekhez képest. Összességében nézve megállapíthatjuk, hogy a két szem kiváltott válaszainak arányai az egyenlőséget jelentő 1-es érték felé közeledtek. Ezt legjobban az egyes hányadosok egytől való eltéréseinek négyzetösszegei kiszámításával tudtuk jellemezni. A négyzetösszegek használatával az előjelben mutatkozó különbségek elhanyagolhatók. A 40'-es négyzetnagyságnál ez a négyzetösszeg a kezelés előtt 0,085, a kezelés értékelésekor 0,025, tehát jelentősen kisebb volt. Kifejezett változásokat észleltünk monokuláris okklúziót követően. Az 1. ábrán bemutatott esetünkben úgy a mintázott, mint a mintázatlan kiváltott válaszok a kezelést megelőzően közel egyenlőek voltak. A beteg 18 hónapos kora óta kancsal, 6 éves korában vizsgáltuk először klinikánkon. Ekkor vízusa 5/5, 3mou; esotropiája 20°-os volt. A törőközegek tiszták, a szemfenék ép volt mindkét oldalon. Teljes korrekciót és 6 : 1 arányú zárást alkalmaztunk. Három hónap múlva a bal szem vízusa 5/20-ra javult, és az ezen szem felől regisztrált kiváltott válaszok amplitúdója jelentősen megnőtt. Ugyanakkor a takart ép szem felől kapott válasz jelentősen csökkent, olyannyira, hogy a mintázott válaszok aránya 2,38 lett. Figyelemre méltó, hogy a diffúz és mintázott fényingerlésre kiváltott válaszok ellentétesen változtak. A mintázott válaszok arányának növekedésével a diffúz válaszok aránya csökkent és fordítva. A kezelés kezdete után 7 hónappal a beteg vízusa 5/6-ra javult a károsodott szemen. Az esotropiát, mely ekkor távolra 15°, közeire 20° volt, a bal szem m. rect. externusának reszekciójával és m. rect. internusának hátravarrásával oldottuk meg. A két év múlva végzett kontrollvizsgálat során a vízus változatlanul 5/5, 5/6 volt, távolra és közeire rezdülésnyi esophoriát észleltünk. Synoptophorban 0°-nál fuzionál, a fúzió szélessége addukcióban 10°, abdukcióban 2° volt. A kiváltott válaszok aránya visszaállt az 1 körüli értékre mindkét típusú fényingerlesnél. Az okklúzió hatására a két szem felől kiváltott válaszok arányának megfordulását láttuk a 2. ábrán bemutatott esetünkben is. A kezelés elkezdésekor az amblyop jobb szemen 5/20 vízust észleltünk. Az ép szem felől mintázott 40'-es négyzetnagysággal kiváltott válaszok nagyobbak voltak, mint az amblyop szem válaszai. Háromhónapos kezelés (heti 6 nap direkt zárás— 1 nap inverz takarás) után az amblyop szem látásélessége 5/10-re javult. Ezen szem kiváltott válaszainak amplitúdója megnőtt, az ép szemé viszont csökkent annak ellenére, hogy a látásélesség 5/5 maradt. Megállapítható, hogy nemcsak az egyik szem takarása változtatja meg inverz módon a kiváltott potenciálok arányát. 12 betegünk közül 6-nál észleltük azt a jelenséget, hogy a fénytörési hibát korrigáló szemüveg hatására megváltozott a diffúz és mintázott fényingerrel kiváltott válaszok aránya. Ez a változás nem függött attól, hogy eredetileg melyik oldalról kaptunk nagyobb válaszokat. A 3. ábrán bemutatott esetünk 11 éves gyermek. A 40'-es sakktáblamintás ingerléssel az amblyop szem felől nagyobb kiváltott válaszokat kaptunk, mint az ép oldalról. A +4,0 I) sph, +3,0 D sph korrekció felhelyezése után az amblyop szem válasza kisebb, az ép szemé nagyobb lett. Megbeszélés 12 amblyop gyermeken végzett vizsgálataink eredményét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy határozott összefüggés észlelhető a két szemről felvett 240
