Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
Az első a hirtelen létrejövő applanatio és az ezt követő rezgési periódus, amelyet a légsugárnak a szaruhártyára történő ütközése vált ki. A rezgés szabályos és csillapított. A második fázis az applanatio nyugalmi szaka, amelyben a torlónyomás egyensúlyt tart az intraokuláris nyomás ellenhatásával. A harmadik fázis az elsőre hasonló, a torlónyomás hirtelen megszűnése okozza. A szaruhártya visszanyeri eredeti formáját, és ez újabb impulzust jelent, amely ismét szabályos, csillapított rezgést vált ki. A mérés számára történő mintavételre tapasztalatunk szerint a középső fázis a legalkalmasabb. A készülék úgy van beállítva, hogy a mérés megkezdésének kiinduló értékét rögzíti és ezt a mérés befejezte utáni szaruhártya állással összeveti, annak ellenőrzése céljából, hogy a mérés alatt nem történt-e elmozdulás, változatlan marad-e a mérőfej-szaruhártya távolság. Adatot csak az említett megfelelő mérési feltétel esetében ad. A 7. ábra három különböző, bár egymástól nem lényegesen eltérő i. o. nyomás érték esetében felvett oszcillogramot mutat. Ezeken látható a készülék érzékenységére jellemző, az i. o. nyomástól függő mértékű applanatiós görbe, amely platóinak közepéről vett értékekből határozza meg a készülék a kijelzett adatot. Annak ellenére, hogy a görbék más és más applanatiós értéket jeleznek karakterisztikus lefutásuk változatlan. Ebből arra következtethetünk, hogy a contactless tonométer által nyert adat csupán egyetlen változó, az intraokuláris nyomás indikátora. A laboratóriumi körülmények között kalibrált készülékkel az élőben végzett mérések is hasonló eredményt adtak, mint az enuclealt humán bulbuson történt kísérletek. Az eddigi tapasztalataink alapján megállapítható, hogy az érintésmentes tonometriai eljárás számos a bevezetőben már említett előnnyel rendelkezik a hagyományossal szemben, sőt meghatározott intervallumon belül lehetőséget biztosít az eddig elérhető legpontosabb mérésre. A tonometriára általánosan vonatkozó kritériumok azonban határt szabnak nagyobb i. o. nyomás intervallumban történő hasonló kvalitású mérésre, hiszen a megengedett méretű applanatio létrehozásához kb. 10 Hgmm-enként más és más erejű légsugarat és ennek megfelelően különböző mérőnyomású levegőt és fúvókát kellene alkalmazni, ami technikailag nehezen kivitelezhető. E hátrányt az kompenzálja, hogy pontos értékekre elsősorban a fiziológiás és patológiás i. o. nyomás értékek határán van szükség, míg 50 és 60 Hgmm között akár 2—5 Hgmm-es tenzió különbség sem jelent gno ad therapiam lényeges eltérést. IRODALOM: 1. Dittmar, P., M. Weinberg., О. Liegt: Klin. MbL. Augenheilk. 167, 137 (1975). — 2. Draeger, J., K. Jessen., G. Haselmann: Klin. MbL. Augenheilk. 167, 27 (1957). — 3. Fick, R. : Pflügers Arch. Ges. Physiol. 42, 159 (1888). — 4. Forbes, M., G. Pico., B. Grolmann : Arc. Ophthalmol. 91, 134 (1974). — 5. Friedenwald, J. S.: Amer. J. Ophthal. 206, 985 (1937). — 6. Goldmann, H., Th. Schmidt: Ophthalmologica (Basel) 134, 221 (1957). — 7. Grolman, B. : Amer. J. Optometry. 49, 646 (1972). — 8. Imbert, A.: Arch. Ophthalmol 5, 358 (1885). — 9. Maklakoff, G. : Arch. Ophthalmol. 5, 159 (1885). — 10. Rushworth, G. : Neurol. Neurosurg. Psychiat. 25, 93 (1962). — 11. Stepanik, J. : Albrecht. V. Graefes Arch. Ophthal. 176, 277 (1968). — 12. Stepanik, J.: Klin. Mbl. Augenheilk. 164, 426 (1974). Д. Вёрёшмарти, Я. Бенце: Теория бесконтактной тонометрии Авторы кратко знакомят с возможностями тонометрии, которые определяются критерием, касающимся закона Имберра-Фика, фактора твердости Фрибенвальда и размера поверхности уплощения роговицы по Степанику. Кроме того, в статье обсуждаются результаты лабораторных исследований, выполненных с помощью бесконтактного тонометра, который дорабатывается в Будапештском Научно-исследовательском институте промышленного оборудования. В 218