Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-02-01 / 1. szám
Szemészet IIT. IT—21. 1980. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Takács István egyetemi tanár) közleménye Artéria ophthalmica középnyomás és szemnyomás viszonya* carotis occlusiós betegeknél SZILVÁSSY ILDIKÓ Mint ismeretes, a csarnokvíz keletkezésében két mechanizmussal kell számolnunk : az ultrafiltrációval és a szekrécióval. E mechanizmusok egyikének vagy másikának elsődleges szerepére vonatkozóan a vélemények megoszlanak. Az ultrafiltráció jelentőségének régi és kiterjedten alkalmazott vizsgálati módja az unilaterális carotis interna lekötést követő a. ophthalmica vérnyomás és az azonos oldali szemnyomás mérése. Bárány 1946-ban végzett klasszikus kísérletében [1] nyálon az a. carotis communis ligatúra után kialakult szemnyomás csökkenést a sugártest csökkent vérátáramlásával magyarázta. Becker [2, 3] szerint a vérvolumenváltozás önmagában nem magyarázhatja a szemnyomás változást; ezt látszik alátámasztani kísérleti eredménye, hogy nyálon 24 órával carotis interna ligatúra után tonográfiás módszerrel 20—25 % -os szekréció csökkenést mért. Kornbluth és Linnér [9], hasonló módszerrel nyálon, 24 órával carotis comm, ligatúra után, 30—50%-os szekréció csökkenést észleltek. Ugyanakkor Rabinovitz és Best [13] a carotis occlusio utáni szemnyomás csökkenést ismét a szem vasculáris perfúziós nyomásának és a szem vérvolumenének csökkenésével hozták összefüggésbe. Korábbi munkánkban (Szilvássy és Takáts [14]) nyúlon azt találtuk, hogy a temporalis a. ciliaris posterior longa kanülös elzárása nem befolyásolta szignifikánsan sem a szemnyomást, sem a csarnokvíz szekréciót. Klinikánkon azóta végzett izotóppal jelzett mikroszférákkal történt vizsgálat szerint (Takáts és mtsai [15]) a fenti ér kanülös elzárása következtében az első uvea-rész vérátáramlás csökkenése kb. 34 % . Ilyen csökkenés mellett kevesbednie kellett volna a csarnokvíz termelődésnek, amennyiben az ultrafiltráció lenne az elsődleges a csarnokvíz keletkezésben. Bár nyálban a circulus Willisii nagyon hasonló, mint embernél (MacDonald és Potter [10]), és így az a. carotis communis vagy interna elzárása hasonló nyomásváltozásokat okozhat, mint emberben — az állatkísérletes eredmények mégsem vihetők át az emberi patofiziológiára. Az emberi szem vérellátás csökkenésének jó klinikai modelljei az a. carotis interna stenosisos és elzáródásos esetek, amelyeknél krónikus körülmények között vizsgálható a szem vérellátásának és a szemnyomásnak a kapcsolata. Anyag és módszer Vizsgálatokat végeztünk 74 féloldali a. carotis interna stenosis, ill. elzáródásos és 2 a. carotis communis elzáródásos betegen, а POTE Idegsebészet beteganyagából. A betegek neurológiai és angiográfiás átvizsgálása az Idegsebészeten történt, az érsebészeti igényeknek megfelelő alapossággal. Részletes szemészeti vizsgálat után szemnyomást mértünk minden beteg mindkét szemén, majd meghatároztuk az a. ophthalmica középnyomást Miiller-féle opththalmodynamométerrel. * Az EüM 3—28—0301—04—2/T. sz. tárcaszintű kutatási főirányhoz kiemelten elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján
