Szemészet, 1980 (117. évfolyam, 1-4. szám)
1980-11-01 / 4. szám
Színészei lit. £04—301. I»sil. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató Kahán Ágost egyetemi tanár) és a Fejér megyei Tanács Kórház Szemészeti Osztályának (főorvos : Horváth Lajos) közleménye A cornea endothel regenerációjának gyógyszeres befolyásolása POLGÁR JÓZSEF, HAJAS KATALIN, KISS KATALIN, SIMON IRÉN és HORVÁTH LAJOS A szem egyik legfontosabb törőközege a szaruhártya, melynek átlátszóságát, viszonylagos dehidratált állapotban tartását az ép endothel biztosítja oly módon, hogy aktív Na + pumpaként működve vizet szivattyúz a cornea stromájából az elülső csarnokba (Maurice, 1972). Természetesnek tartható tehát, hogy a cornea endothel ép és kórélettanával foglalkozó irodalom különösen az elmúlt évtizedekben vaskos kötetekre duzzadt. A cornea endothel-lévén „kényes” sejtréteg — gyakran károsodik egyes szembetegségekben, de még kellő technikával végzett műtétek során is. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az endothel regenerálódási képességének, melyhez csatlakozva jelen munkánk célja vizsgálni, hogy egyes, a szemészeti gyakorlatban is gyakran alkalmazott gyógyszerek miként befolyásolják ezt. Anyag és módszer Vizsgálatainkhoz 2—2,5 kg súlyú, megközelítőleg egyidős hímnyulakat használtunk. Az endothel károsítást Cogan (1949) módszerének módosításával végeztük iv. adott 30 mg/kg Nembutái altatásban. Lokális Obucain érzéstelenítés után a limbus mentén Graefe-késsel a corneán áthatoló sebet ejtettünk, melyen keresztül 4 mm hosszú, 0,6 mm átmérőjű aeélrudat vezettünk a csarnokba. Az endothel károsítást forgó mágnessel végeztük olymódon, hogy a forgó mágnesrudak az elülső csarnokban levő acélrudacskát a cornea endothelhez húzva 1 percig forgatták, és így kb. 4 mm átmérőjű területen az endothelt lekaparták. A fibrinképződés megakadályozására az acélrudacska csarnokba juttatásával egyidőben 0,05 ml Heparint is fecskendeztünk a csarnokba. A regenerációt nem szövettani módszerrel, hanem a cornea vastagságának mérésével követtük, mivel ezt tartjuk a legfiziológiásabb mutatónak a cornea endothel működésének helyreállására. A méréseket Haag Streit-réslámpára szerelhető paehyméterrel végeztük, mellyel kellő gyakorlat után ±0,02 mm pontossággal lemérhető a szaruhártya vastagsága. A corneák vastagságát a károsítások előtt és azt követően naponként a reggeli órákban mértük, de a ,,C” vitaminnal kezelt állatokat ettől eltérően a kora esti órákban. Megjegyezni kívánjuk, hogy ez nem zavarhatja az eredmények értékelését, mert a napszaki ingadonzás kisebb 0,02 mm-nél. A következő gyógyszerek hatását vizsgáltuk: Hydrocortison, ,,C”-vitamin, Di-Adreson F aquosum. A Hydrocortisont 0,5%-os kenőcs formájában napi 4-szeri kezeléssel adtuk. A ,,C”-vitamin kezelést naponként végeztük az eredeti cornea vastagság helyreállásáig, oly módon, hogy 10 %-os oldatból 5 ml-t adtunk a fül vénáiba. A Di-Adresont naponkénti subconjunktivális injekció formájában jutatttuk 5 mg egyszeri dózisban a nyulak szemébe. Kontrollként kezeletlen állatok szolgáltak, illetve a Di-Adreson hatásának felmérésére a helyi kezelés nélküli bal szemeket is kontrollként használtuk. Eredmények A károsítást követően már az első 24 óra alatt valamennyi corneában kékesszürke, a károsítás helyének megfelelő, centrális, kb. 5—6 mm átmérőjű, kerek - ded, ödémás területet észleltünk. A corneák széli, limbusközeli része átlátszóan tiszta maradt, és vastagsága sem változott jelentősen. A centrálisán ödéma következtében a corneák vastagsága a károsítás előttinek 3—3,5-szeresére növekedett. Ez a vastagság nem csökkent jelentősen a posztoperatív 3—4. napig. Ekkor fokozatosan, de nem egyenletes mértékben csökkenni kezdett. 204
