Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
Szemészet 116. 83—87. 1979. A Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálata közleménye Elliot—Fronimopoulos-féle goniotrepanatióval szerzett tapasztalataink TUEI KÁROLY és ACZÉL KLÁRA Az utóbbi két évtized lényeges változásokat hozott a glaukoma sebészi megoldásában. A glaukoma aetiopatogenezisére vonatkozó csarnokzugi kutatások kiderítették, hogy a primer glaukomás esetek túlnyomó részében a csarnokvíz elfolyása akadályozott; az ellenállás az elülső csarnok és a Schlemm-csatorna között, a trabeculum corneosclerale területében van. Ezért az újabb műtéti eljárások már közvetlenül ennek az akadálynak az elhárítását tűzték ki célul, melyet a trabecularis hálózat bemetszésével (trabeculotomia ab externo: Smith 1962, Allen és Burian 1962, Harms és Dannheim 1968.) vagy egy szakaszának eltávolításával (trabeculektomia: Koryllos 1967, Cairns 1968, Watson 1970, Deilaporta 1972.) igyekeztek elérni. A 60-as évek közepétől több szerző (Kinnas 1962, Koryllos 1964, Castelli 1965.) a klasszikus fistulisatiós műtétek hátrányait úgy kísérelte meg kiküszöbölni, hogy a trepanatiós nyílást fél vastag sclera-lebeny alá helyezték. Ez a lényege az Elliot-féle trepanatio Fronimopoulos és mtsai által 1968-ban ajánlott módosításának. Eljárásukat goniotrepanatiónak (gotrep) nevezték; tőlük függetlenül javasolta 1971-ben Dellaporta és Fahrenbruck a trepanotrabeculektomiát, mely ezzel megegyező eljárás. A trabeculektomia és változatainak eredményességére vonatkozó irodalmi adatok igen kedvezőek: a kompenzált esetek aránya általában 90% felett van, többségében kiegészítő gyógyszeres kezelés nélkül (Gloor és mtsai 1977, 82%; Ferguson és Macdonald, 1977. 84%; Leuenberger, 1978. 93%; Fronimopoulos és Christakis, 1975. 91%; Fronimopoulos, Hommer, Papst, 1977. 91%; Hollowich Jünemann, Kinne, 1977. 91%; Oláh és Sziklai, 1975. 26 esetből 25 sikeres: Takács és Pintér, 1976. 89% stb.). Legnagyobb számban és a legjobb eredménynyel simplex típusú glaukománál végezték e műtétet, indikációs területe azonban fokozatosan kiterjedt a kongesztív krónikus és szekunder galukomára is. Újabban egyre többen végzik akut glaukomás roham után, a kongesztív krónikus glaukómába való átmenet megelőzése céljából: Dódén és Hosch 120 eset jó eredményéről számolt be: 1 esetben vált reoperáció szükségessé. Beteganyag és módszer 1976 óta, 3 év alatt 75 beteg 100 szemén végeztünk Elliot-FronimopouIos-féle fistulisatiós műtétet. Helyi érzéstelenítésben (retrobulbaris + akynesia) operálunk. Felül llh—14h-ig széles limbus alapú kötóhártya lebenyt készítünk. A csupasszá tett sclerában 6X6 mm-es, ugyancsak limbus alapú félvastag lebenyt preparálunk, sarkaiba 1—1 8/0-ás Barraquer-féle természetes selyem varratot helyezünk. A sclera-lebeny alapján a limbusban 2 mm átmérőjű trepánnal kimetszést végzünk, melyen keresztül történik a basaliridectomia. Ezután a sclera-lebenyt visszasimítjuk, a két varratot csomózzuk, a kötőhártyát tovafutó biosuturával zárjuk. A műtét végén subconjunctiválisan Gentamycint adunk. Számunkra a rendelkezésünkre álló Zeiss-féle binokuláris lupe használata a műtét zavartalan elvégzéséhez elegendőnek bizonyult. A posztoperativ szakban 6 hétig enyhe mydriatikumot és szteroid-tartalmú cseppet rendelünk. Az elvégzett 100 beavatkozás közül azon 55 beteg 73 szemén végzett műtét eredményeit értékeljük, akiknél a megfigyelési idő a fél évet meghaladta. 83
