Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
Szemészet 116. 78—82. 1Э79. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) és a Központi Radioizotóp Laboratóriumnak (vezető: Varró József adjunktus) közleménye Az arteria ciliaris posterior longa temporalis occlusiójának hatása az uvea egyes részeinek vérátáramlására nyulaknál* TAKÁTS ISTVÁN, LEISZTER FERENC és VARRÓ JÓZSEF Előző vizsgálatainkból [8], melyben a temporális hosszú hátsó ciliáris artériát elzártuk nyulaknál és ez nem járt sem a szemnyomás, sem a csarnokvíz termelődésének csökkenésével, az a feltételezés adódott, hogy a szekréciónak, helyesebben az aktív transzportnak nagyobb szerepe lehet a csarnokvíz termelésében, mint az ultrafiltrációnak. Bill [1] szerint majmoknál a csarnokvíz termelődés csak 20%-kal csökken akkor, ha véreztetés útján a vérnyomás 50 Hgmm-re esik. Hayreh [2] majmoknál mindkét hátsó hosszú ciliáris artéria elzárása után sem talált szemnyomáscsökkenést. Ezt azzal magyrázza, hogy ezen állat hét első ciliáris artériával rendelkezik, melyeken át a sugártest még elegendő vért kaphat. Kiss [3], Kiss és Orbán [4] anatómiai vizsgálatai egyértelműen kimutatták ugyan, hogy az ember és a kísérleti állatok (nyúl és macska) sugártestének, illetve sugárnyúlványainak vérellátása lényegesen különbözik egymástól, mégis a csarnokvíz termelődés mechanizmusának vizsgálatára általánosan elfogadott a nyúl. Különösen alkalmas a nyúl ultrafiltráció szerepének elemzésére. A nyúl szemének első részét Ruskell [7] szerint kizárólag a két hosszú hátsó ciliáris artéria látja el vérrel. Az egyik ér elzárása bizonyosan csökkenti a szem első részének vérellátását és az intravasalis nyomást. Az alább ismertetendő vizsgálatainkban az egyik ér elzárása okozta kvantitatív vérkeringés változás mértékét határoztuk meg. Anyag és módszer Vizsgálataink akut és krónikus részből álltak. Mindkét csoportban 9—9 új-zélandi albino nyulat használtunk. A temporális arteria ciliaris posterior longa elzárása az előző kísérletben leírt módon történt [8], mindig az állat jobb szemén. Az akut csoportban az állat bal szemén is bemetszettük a kötőhártyát, felkerestük a ciliáris eret, de elzárást nem végeztünk, hogy a másik szemen végzett beavatkozást — az érelzárás kivételével — utánozzuk. Az akut csoportban közvetlenül az érelzárás után, a krónikus csoportban az érelzárást követően 10—14 nappal végeztük el a kísérlet azon részét, amely a kvantitatív vérátáramlás meghatározást szolgálta. Ezen kísérlethez humán albuminból készült mikrospherákat alkalmaztunk [9]. Egy ampulla 3 mg liofilizált, 0,75—1,2-106 albumin golyócskát tartalmazott. Ezután 1,0 ml fiziológiás konyhasóban oldott 3 mCi technicium-99m-et adtunk az ampullába a golyócskák izotóp jelzése céljából. 15 percnyi rázás után a golyócskák 99%-a jelzetté vált [5]. Az így kapott szuszpenzió specifikus aktivitása 3 mCi/ml volt. A krónikus kísérletben alkalmazott mikrospherák SQUIBB HST-15 HAM, az akut kísérletben alkalmazottak HST-16 HAM típusúak voltak (EIR, Würenlingen, Svájc), melyek átmérője 20—40, illetve 10—20 fim között volt. A jelzésre használt technicium-99m (SQUIBB MINITEC) a molibdén-99 izotóp bomlásterméke, mely 140 KeV-os, tehát közepes energiájú gammasugárzó. A törzsoldatból 0,3—0,4 ml-t szívtunk fel tuberkulin feeskendőbe, mely tehát kb. 300 000 mikrospherát tartalmazott. * Az Eü M 3-28-0301-04-2/T sz. tárcaszintű kutatási főirányhoz kiemelten elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján. 78
