Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 1. szám
Szemészet НС. 31—33. 1979. A Fővárosi Tanács János Kórház-Rendelőintézet (főigazgató: Sinkovics Mátyás) Szemészeti Osztályának (osztályvezető főorvos : Betkó János) és a Heim Pál Gyermek - kórház (főigazgató : Sárkány Jenő egyetemi tanár) közleménye A papilla megítélése a gyermekkorban BETKÓ JÁNOS A gyermekorvos diagnózisának felállítása, betegének állapotváltozása, a terápia ellenőrzése stb. érdekében — gyakran eszméletlen gyermeken — sokszor kér szemészeti konzíliumot. A gyermekek fundusképének megítélése nagy felelősséggel jár, mivel újszülötteken, kisgyermekeken nem végezhetők el a kiegészítő (visus, FF, látótér, kettőskép stb.) vizsgálatok, így csak a szemtükri kép alapján alkothatunk véleményt. Nem minden szemorvos vizsgál rendszeresen gyermeket, így az egyébként nagy gyakorlattal rendelkező szakember is kerülhet olyan helyzetbe, mikor bizonytalan abban, hogy a gyermek fundusán látottakat patológiásnak, vagy fiziológiásnak ítélje meg. Újszülött, — de főleg koraszülötteken — elsősorban a velősödés késlekedése miatt Nagy (1958) a papilla világos színű, szürkésfehér (vasszürke), vagy fehéres sárgás, ami miatt gyakran vélik atrophiásnak Honegger (1968). A szín az első négy hónapban alakul ki véglegessé. A tempórális fél később is halványabb maradhat, főleg a situs inversus eseteiben, ami jelentőség nélküli anomália. Újszülötteken is jelentkezhet tempórális conusképződés tengelymyopiában, a papilla itt is halványabb. A halványabb papilla ezen okok miatt az opticus atrophia megítélésében különös óvatosságra int újszülötteken. A fiziológiás exkaváció kialakulása is a gyermekkorra esik, 6—15 év között az esetek kb. 1/3-ában található meg Ford (1963), vizsgálataink is megerősítik ezen adatokat. Az exkaváció alakja, mélysége igen változatos, amiben a gyermek kora is szerepet játszik, a nagyfokú variabilitás miatt ezen változásokat sematikusan ábrázolni nem is lehet. Csecsemőkorban a venulák relatíve tágak. A chorioidea gyér kapilláris képződése miatt a papillát elmosódottnak ítélhetjük Rintelen (1957). Koraszülötteken a még sokszor fennálló, vissza nem fejlődött arteria hyaloidea miatt a papilla állapotát nehezen ítélhetjük meg. Az arteriolák alig láthatók, de a venulák megközelítik a normálist. Gyermekkori anomália a pseudopapillitis, amit kötőszövetes felhalmozódás magyaráz. Hypermetropiában látható legtöbbször, független a hypermetropia fokától. Gyakran megnehezíti az elkülönítést a pangásos papillától, de a kezdődő neuritistől is. Főleg 1 éven aluli és eszméletlen gyermekeken okoz ez diagnosztikus nehézséget. Pseudopapillitisben nincsenek funkcionális károsodások és sohasem vezet atrophiához. Kestenbaum (1946) szerint a papilla atrophia fokát, megbecsülhetjük a papillán átbukó praekapillárisok számával, melyek mennyisége normál esetben meglehetősen konstans. Tágítás nélkül 9—10 praekapilláris (5—6 arteriola, 4—5 venula) és kb. 10 kapilláris látható. Ha az arteriolák, illetve a venulák a papilla területében ágazódnak el, úgy több a praekapillárisok száma a papilla szélén. Az esetek többségében ez a szám szerinti értékelés használható az atrophia megítélésében, itt elsősorban a kapillárisok csökkenését láthatjuk, ez pedig egyenes arányban áll a papilla halványságával, az atropinéval. 31
