Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 1. szám

Eredmények Egészséges, fiatal kísérleti személyeken a különböző típusú fényingerlések hatására jellegzetes alakú, határozott csúcsokkal rendelkező kiváltott válaszo­kat kaptunk. Különösen a nagyobb négyzetnagyságú mintázott ingerlés hatá­sára volt jól kivehető 120—130 msec látenciával fellépő pozitív hullámkompo­nens. Bár a jobb és a bal oldali szem felől kiváltott válaszok között minden egészséges kísérleti személy esetében lehetett észlelni bizonyos amplitúdó-, látencia- és alakkülönbségeket, mint azt az 1. ábrán is lehet látni, az amplitúdó­különbségek sohasem érték el az 50%-os, és a latenciakülönbségek a 10%-os értéket. 1. ábra. Egészséges, ép látású kísérleti személy látókérgi kiválasztott válaszai. Felülről lefelé: diffúz fehér, 3,5°-os sakktáblaminta, Z°-os sakktáblaminta, l°-os sakktáblaminta és diffúz vörös fényingerlés által kiváltott válasz. A bal oldali görbesor a jobb szem, a jobb oldali görbesor a bal szem felől kiváltott válaszokat mutatja. Kalibráció : 2 uV, 100 msec. A fekete pontok a fény felvillanás idejét jelzik Az alkoholista betegek között egyetlen esetben sem tudtunk valamennyi ingerlési móddal normálisnak megfelelő válaszokat kiváltani. A válaszok több mint felében amorf, felismerhetetlen kiváltott válaszok jelentkeztek (I. táblá­zat). A különböző ingerlési módokkal kiváltott válaszok megközelítőleg egyenlő számban bizonyultak normális, illetve kórosnak minősítendő válaszoknak. 21

Next

/
Thumbnails
Contents