Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
is. Ez a gondolat vezetett bennünket, amikor a Sjögren-szindrómában szenvedő betegeink szérumából nyál- és könnymirigy ellenes antitestet próbáltunk kimutatni. Anderson [2], Blaylock és mtsai [4], Cummings és mtsai [7], Talal és mtsai [15], Alarcon—Segovia és mtsai [1] szignifikánsan emelkedett IgM és IgG szinteket találtak Sjögren-szindrómás betegek járulékos ajak-nválmirigyének biopsziás anyagában. Az immunglobulinok és a megszaporodott lymphoid sejtek jelenléte azt jelentheti, hogy a celluláris és humorális immunválaszokért felelős antigén a glanduláris szövetben lehet. A képződött ellenanyag detektálható a beteg szérumából és a célsejthez történő kötődése is kimutatható. Bertram és mtsai [3] 1965-ben mutattak ki a nyálelválasztó mirigy ductus epithelje ellen képződött antitestet immunfluoreszcens technikával. Cummings [7] 1971-ben számolt be az ÁSD A (anti-salivar-ductus antitest) jelenlétéről Sjögren-szindrómások szérumában. Még közelebb jutott a kórkép megismeréséhez, amikor gélfiltrációval magát az antigént is sikerült elkülöníteni. Shearn [14]) 50%-ban, Whaley [16] 70%-ban észlelt immunfluoreszcenciát ezen betegeknél. Bloch [5] 32 beteg parotisából készített metszetet és 23 esetben kapott pozitív eredményt. Mi 10 beteg szérumát vizsgáltuk és 7 esetben észleltünk keringő nyálmirigyellenes antitestet. Biopsziás anyagunk direkt immunfluoreszcens feldolgozása azt bizonyította, hogy az antitest kötődik a parotishoz. A lymphocyta dependens antitest reakció 6 esetben volt pozitív és az esetek többségében párhuzamosságot figyeltünk meg az immunfluoreszcens vizsgálat eredményével. Ez azt igazolja, hogy az antitest képes lymphocytákat kötni Fc-receptoruk révén a target-szövethez. A nyálmirigy, mint célszerv morfológiai változása (lymphocytás infiltráció) és funkcionális károsodása ezen adatok alapján érthetőbbé válik. Az autoimmun betegségekben a keringő antitestek egy részében figyelték meg a lymphocytakötő képességet. Fekete és mtsai [9] pemphygus vulgárisban, vascularitisben és polymyositisben azt találták, hogy a jelenlevő antitestek nem kötnek meg lymphocytákat. A lymphocyta dependens antitest reakcióval mi antitestek jelenlétét és kötődési képességét vizsgáltuk. Az ADCC reakció során már az antigén-antitest lymphocyta kötődés után létrejött killer-sejt aktivitás mérése történik. A későbbiekben mi is tervezzük a killer-sejt aktivitás mérését, mint ahogy SLE-ben végeztünk már ilyen vizsgálatot. Eseteink száma kevés ugyan, de az antitestek előfordulási aránya megegyezik a fenti szerzők eredményeivel. Az LDA reakció vizsgálatával az antitesteknek olyan új tulajdonságát is ki tudtuk mutatni, amely a kórkép patomechanizmusának lényegéhez közelebb vezethet, és amelyekkel kapcsolatban eddig vizsgálatról nincs tudomásunk. Összefoglalás A szerzők 10 Sjögren-szindrómás beteg szérumában nyálmirigy ellenes antitestet kerestek indirekt immunfluoreszcens módszerrel és lymphocyta dependens antitest reakcióval. Az antitest az irodalom adataival megegyező arányban volt kimutatható. A lymphocyta dependens antitest reakció ezen antitesteknek azt a tulajdonságát is feltárta, hogy a célszervhez történő kötődésük után lymphocytákat képesek megkötni. Ez magyarázatul szolgálhat a nyálmirigyek betegség során kialakuló morfológiai és funkcionális változásához. Az ismertetett vizsgáló módszereket, illetve a kapott eredményeket a szerzők a Sjögren-szindróma autoimmun eredetét bizonyító eljárás egyik láncszemének tekintik. 173
