Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
Elliot-műtétet követően 13 szemen a hipotónia igen tartósan, hónapokon keresztül fennállt, extrém esetben a teljes posztoperatív megfigyelési időn — 4 és х/2 éven — át. A másik csoportban tartósan 10 Hgmm alatti nyomást 11 szemen mértünk. A posztoperatív hypotonia kialakulása és a műtét előtt végzett tonográfiás vizsgálatok eredményei között sikerült összefüggést kimutatnunk, függetlenül attól, hogy melyik műtétet végeztük. A műtét előtt végzett tonográfia a posztoperatív hipotóniás 81 eset közül, 76 alkalommal volt értékelhető. Ebből 52 szemen (68,4%) a C értéke 0,10; 16 szemen (21,05%) 0,15 alatt volt. A műtét előtti tonográfia alapján az értékelhető eseteknek megközelítően felében az elfolyási koefficiens értéke a 0,15-t meghaladta. A tonográfiás vizsgálataink alapján meghatározott csarnok víztermelés menynyisége és a posztoperatív hypotonia előfordulásának gyakorisága között összefüggést kimutatnunk nem sikerült. 5. Katar akta-képződés A műtétek előtt és gyakran a megfigyelési idő végén is — a szűk pupillák mellett — a lencsehomályok állapotáról meglehetősen nehéz volt képet alkotnunk, ezért csak a centrumot megközelítő homályokat vettük figyelembe. Ezzel kapcsolatosan a betegek látásélességének romlása is bizonyos mértékben tájékoztatásul szolgált. Eliot-trepanatio után a kompenzált 86 eset közül 32 esetben (37,2%) a lencsehomályok jelentősen progrediáltak és a látásélességet több mind 0,2-el csökkentették. Hályogműtétre 2 éven belül 9 esetben (10,4%) került sor. A goniotrepanatiót követően kompenzált 65 szem közül 17 esetben (26,1%) rontotta a lencsehomály-képződés a látásélességet. Hályogműtétet 2 esetben végeztünk 1, illetve 2 év múlva. Figyelemre méltó, hogy a 49 szem közül, melyeken a lencsehomályok progrediáltak, 33 esetben észleltünk közvetlenül a műtét után hypotóniát. Elképzelhető, hogy a tartósabb hypotónia fennállása is elősegítette a lencse átlátszóságának csökkenését. 6. Korai posztoperatív uveitis A műtéti beavatkozásokat mindig követte a változó mértékű, változó súlyosságú szivárványhártya-gyulladás. Ennek súlyosságára részben a keletkezett hátsó lenövésekből, részben abból következtettünk, hogy a műtét után milyen hosszú ideig volt szükség mydriatikumok (Mydrum, Cyclopent, Atropin, Scopolamin), illetve szteroid készítmények adására. Zárt zugú glaukoma néhány esetében, ahol már 0,1%-os tonogén (vagy kokain+ tonogén) egyszeri becseppentése tartós és kifejezett pupillatágulást okozott, mydriatikumot tartósan nem adtunk. Elliot-trepanatio után átlagosan 10 napon át (maximum 27 nap) adtunk pupillatágítót. Ennek ellenére 37 szemen (30,3%) hátsó lenövések kialakulását figyeltük meg. Goniotrepanatiót követően a pupillatágítást erélyesebben és valamivel tartósabban végeztük, mégis 29 esetben (34,1%) észleltünk kifejezett hátsó lenövéseket. 167
