Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 3. szám

IV. táblázat

A betegek (szemek) korcsoport és a degenerációs típusok szerinti megoszlása

Degeneráció típusa

—40

40—50

50—60

60—70

70—80

80—

összesen

к

—

2 (3)

2 (3)

3 (6)

10 (19)

3 (5)

20 (36)

1. Deg. disc. mac.

lut. Kuhnt-Juni us E

—

1 (В

2 (2)

8 (9)

23 (30)

4(6)

38 (48)

н

—

—

1 (1)

5 (5)

8 (14)

2 (4)

16 (23)

2. ,,Száraz” deg.

—

3 (3)

2 (2)

10 (16)

17 (26)

9 (16)

41 (63)

3. Chorioidea-scler. cent г.

, —

—

2 (4)

1 (2)

2 (4)

3 (6)

8 (16)

4. Kevert deg.

—

—

2 (2)

5 (10)

2 (2)

1 (2)

10 (17)

*

—

—

—

1 (2)

1 (2)

____

2 (4)

5. Drusen mac. lut.

**

—

—

4 (4)

10 (12)

9 (13)

3 (3)

26 (32)

6. Cystoid deg. foramen mac. lut.

3 (3)

3 (4)

1 (В

7 (8)

4 (5)

1 (2)

19 (23)

7. Deg. mac. lut. Fuchs

5 (8)

2 (4)

4 (4)

—

2 (4)

____

13 (20)

8. Deg. circinata mac. lut.

1 (

2)

2 (4)

3 (6

)

9. Heredomac. dystrophia

8 (16)

1 (

2)

9 (18)

összesen:

16 (27)

11 (15)

18 (23)

42 (62)

69 (106)

23 (41)

179 (274)

* Csak drusen

** Valamennyi drusen eset beszámítva (m

lagyarázatot 1. szőve-gben)

Megbeszélés

A macula lutea degeneratív elváltozása az idősödő ember megbetegése. Betegeink 3/4 része 60 éven felüli volt. A fennmaradó '/4 részbe elsősorban a heredomacularis dystrophiák és a nagyfokú mvopiások Fuchs-féle degenerációi tartoznak, amelyek közismerten már fiatalabb korban is előfordulhatnak. A férfiak és nők aránya közel 1 : 2. Ez az arány a 60 év alatti korcsoportokban elsősorban a myopiás eredetű degenerációk miatt adódik, ahol a nők túlsúlya még kifejezettebb. Fülle is hasonló adatokat talált, megnyugtató magyarázata egyelőre nincs. A 60 éven felüli korcsoportokban a beteganyagunkban talált 1 : 1,8 arány összefüggésbe hozható a nőknek a populációban található magasabb arányával, ha az nem is akkora (1 : 1,3). Véleményünk szerint a m.d.-re való hajlam nőkön és férfiakon egyenlő gyakoriságúnak mondható.

A Fuchs-féle degenerációt kivéve tapasztalatunk szerint a refrakciónak nincs hajlamosító szerpe a senilis m.d.-ban. A betegek túlnyomó többsége kisfokú hvpermetrop, ez nagyjából megfelel a populáció refrakciós megoszlásának.

A leggyakoribb, és drámai fordulatokban bővelkedő szenilis macularis elfajulás a degeneráció disciformis maculae luteae Kuhnt—Junius. Az angolszász irodalomban Gass 1967-ben monográfiája óta a neuroepithel lapos leválásaként is említik. A szemek számát tekintve — a kevert típusúakkal együtt — összes ese160