Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
A tonográfiás görbe kiindulási értékeit összehasonlítva értékeltük az intraoculáris nyomás változását. A szemnyomásértékeket skálaértékben (SKO) adtuk meg, Hgmm-re való átszámítás nélkül, így az alacsonyabb skálaérték magasabb nyomásértéket jelent és fordítva. A csarnokvíz elfolyásának ellemzésére a tonográfiás görbe közötti nyomásértók-különbséget használtuk. Eredmények A vérnyomásváltozás értékelésére a regisztrátum pulzusgörbéi jó biztonsággal alkalmazhatók. Egy tonográfia alatt négy vérnyomásmérés történt, ezek átlagértékeit hasonlítottuk össze. Egy-egy sorozatban 5 Hgmm-nél nagyobb eltérés nem volt. Éber állatoknál az egymás után mért systolés vérnyomásértékek 60%-ban változatlanok voltak, 25%-ban csökkenő, 15%-ban emelkedő tendenciát mutattak. Althesin-narkózisban 42%-ban kaptunk azonos értékeket a mérési sorozatban, 42%-ban mutatkozott csökkenő, 16%-ban emelkedő tendencia. A systolés vérnyomás átlagértéke éber állatoknál 78,47 ±19,74 Hgmm volt, Althesin-narkózisban 71,57 ±8,98 Hgmm. Átlag 6,9 Hgmm csökkenés lépett fel. A 62 narkózis közül a vérnyomás 42 esetben csökkent átlag 13 Hgmm-rel, 6 esetben maradt változatlan és 14 esetben emelkedett átlag 5—6 Hgmm-rel. A szemnyomásmértékek vizsgálatakor a jobb és bal oldali mérési adatok között szignifikáns eltérést nem találtunk, ezért az értékelésnél oldalkülönbséséget nem tettünk. Éber állatoknál a szemnyomás 7,36±2,24 SKO, az Althesin narkózis 2. percében 6,62 ±2,62 SKO volt. A szemnyomás változásának tendenciája emelkedő volt, a szignifikánsk ülönbség határán volt (t = 1,66, szf= 120,0,5<p<0,10). A szemnyomásváltozásokat értékpáronként összehasonlítva 24%-ban találtunk csökkenést, 62%-ban emelkedést, 14%-ban változatlan értéket. A csarnokvíz elfolyására használt tonográfiás kezdeti és befejező értékeknél szignifikáns oldalkülönbség ugyancsak nem volt, így oldalt itt sem különböztettünk meg. Éber állapotban a nyomáskülönbség 3,37 ±1,9 SKO, narkózisban pedig 3,95±1,11 SKO volt. Az elfolvás javulás szignifikáns (t= 2,83, szf= 120, p<0,01). Megbeszélés Az Althesin keringésre gyakorolt hatásával klinikai és laboratóriumi vizsgálatokban számos szerző foglalkozott. Alexander (l) -30 és ± 60 Hgmm közötti vérnyomásváltozásokat regisztrált, átlag 10,1 Hgmm-es emelkedést talált. Coupler és Garbay [10] eseteinek 15%-ában észlelt emelkedést, 60%-ban pedig átlag 30%-os csökkenést. Du Cailar [8] 25%-ban mért 10—30 Hgmm közötti tenzióemelkedést, 30%-ban 10 Hgmm-t nem meghaladó, 45%-ban 10—30 Hgmm közötti csökkenést normotenziós egyéneknél. Dixneuf és mtsai [11] 33,6%-ban találtak Althesin-narkózis bevezetése után 30 Hgmm-t meghaladó vérnyomásemelkedést, 17,3%-ban 30 Hgmm-t meghaladó csökkenést. Infúziós vagy reinjekciós narkózis fenntartás alatt hipotenziót 19%-ban, hipertenziót 10,5%-ban észleltek. Gilles [15] 10% feletti nyomásemelkedést Althesin adása után 5 perccel 23,5, 10 perc után 19,1%-ban, hipotenziót 5 perc után 31,2%-ban írt le. Benke és mtsai [3] spontán légzés mellett nem találtak Althesin alkalmazása után szignifikáns vérnyomásváltozást, lélegeztetés mellett azonban 10%-os csökkenést észleltek. Clarke és mtsai [9] eseteik 25%-ában mértek változatlan nyomásértékeket. Patschke és mtsai [27, 28] változatlan ill. szignifikánsan nem változó aorta-középnyomást találtak. Tammisto és mtsai [46] ugyancsak nem észleltek szignifikáns nyomásváltozást. 146
