Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 3. szám
Szemészet 116. 141 —144. 1979. A Hajdú-Bihar Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézete (igazgató : Pinczés László) Szemészeti osztályának (osztályvezető : Molnár Lajos) és Debrecen Megyei Városi Tanács Ideggondozó Intézetének (intézetvezető : Séra Ibolya) közleménye A nervus opticus károsodása krónikus alkoholizmusban KOVÁCS MAKÓIT és KÁI.MÁNCHEY ALBEKT Hazánkban a túlzott alkoholfogyasztás ellen széles körű társadalmi harc bontakozott ki. Az alkoholfogyasztás növekedési üteme ennek ellenére nem mérséklődött, sőt fokozódott. A lakosság szeszesital fogyasztása — abszolút alkoholban számítva — 1957-ben érte el az 1934—38-as évek átlagos fogyasztási szintjét, 1972-ben pedig már 76%-kal volt több, mint a háború előtti évek átlaga ( Boór ). Megbízható becslések szerint a súlyosan veszélyeztetett iszákosok száma hazánkban jelenleg 400 ezer, — ez az aktív kereső lakosság 13%-a ; alkoholista betegnek minősíthető ezek közül 150 ezer (Fekete). Az alkoholnak a látóidegre gyakorolt káros hatása ismert tény. Szobor és Klein beteganyagában a toxikus nervus opticus bántalmak 30%-a alkoholos eredetű volt. A teljesen elpusztult idegszövet, mint ismeretes, nem regenerálódik, ezért napjainkban is nagy jelentősége van az alkoholos látóidegkárosodások időben történő felismerésének és kezelésének. 1977. júniustól a Debreceni Városi Ideggondozóban elvonókúrára jelentkezett alkoholista betegeket megvizsgáltuk a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet szemészeti osztályán. Összesen 44 beteg adatait dolgoztuk fel, közülük 35 férfi és 9 nő volt. Átlagéletkoruk 36 év. Át la gosan 14 éve fogyasztanak rendszeresen alkoholt, a betegek x/3-a először, a többiek már két vagy több alkalommal estek át elvonókúrán. A betegek neuropszichiátriai szempontból történő csoportosítását az alkoholizmus nemzetközi klasszifikációja szerint végeztük el. A neurológiai, pszichiátriai és belgyógyászati tünetek súlyossága alapján az első csoportba, az epizodikusán részegeskedők csoportjába került 7 beteg, a második, azaz a rendszeresen részegeskedők csoportjába pedig 16 beteg. Az alkoholizmus kibontakozó stádiumának megfelelő harmadik csoportot 21 beteg képviselte. Szemészeti vizsgálattal meghatároztuk a látóélességet, a kritikus fúziós frekvencia értékét, a színérzést, a tárgylátótér és a színes látótér határait, vizsgáltuk a centrális tárgy és színscotoma jelenlétét és a szemfenék állapotát. A talált szemészeti elváltozásokat az I. táblázaton mutatjuk be. A vízus romlását és a kritikus fúziós frekvencia számottevő csökkenését kizárólag a III. csoportban észleltük. Ezen 5 beteg szemészeti státusát a későbbiekben ismertetem. A színérzés zavarát összesen 9 betegen láttuk, közülük 6 deuteranomális. A színtévesztés a III. csoport betegei között a leggyakoribb, ez megegyezik WHusik adataival. Mint a táblázaton is látszik, leggyakrabban a fehér és a színes látótér szűkületét, valamint relatív centrális színscotomát mutattunk ki. (Két esetben, a III. csoportban a színscotoma abszolút volt.) Eseteink kis száma miatt célszerűtlennek tartottuk százalékokban is feltüntetni, de azt hisszük, így is meggyőzőnek látszik, hogy korrelációt lehet találni az alkoholizmus súlyossága és a szemészeti eltérések, különösen a színeslátótér szűkület és a relatív centrális színscotoma frekvenciája között. 141
