Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
ponttól számítjuk vissza a szemgolyó ultrahanggal kiszámított tengelyhosszát. A bulbus hátsó pólusát szintén vízszintes vonallal jelöljük (S). A fél tengelyhosszt X-szel jelölve kapjuk meg a szemgolyó középpontjának helyzetét. A Hertel-értékből kivont fél tengelyhossz adja meg mm-ben a bulbus középpont távolságát az orbita temporalis elülső szélének szintjéről (1., 2., 3. ábra). A fentiek demonstrálására bemutatunk három esetet: Cs. L. 6 éves fiú bal szemét parittyalövés érte. Szemhéji haematoma, conjunctivalis suffusio, hyphaema, szemfenéki vérzés, Berlin-ödéma támadt. A sérülése után 2 hónap-13 pal a beteg látásán a 0,04-es üveg nem javított. Hertel: j^/89 mm, a szemgolyó tengelyhossza jobb oldalon 20,0 mm, bal oldalon 19,4 mm volt. A jobb bulbus középpontja 3,0 mm-re, a balé 1,3 mm-re volt a temporális orbitaszéltől. A bal szem tehát 1,7 mm-el mélyebben helyezkedett el az orbitában (1. ábra). S. B. 47 éves nőt ideggyógyászat küldte szemészeti vizsgálatra, bal oldali exophthalmus gyanújával. A jobb szem látása 1,0 volt, a bal szem látása 0,02-es 15 üveg nem javított. Hertel:^/105 mm. A fundus bal oldalon —20,0D-val volt vizsgálható, jellegzetes, nagy kiterjedésű myopiás elváltozásokat mutatott. A tengelyhossz jobb oldalon 24,2 mm, bal oldalon 28,8 mm volt. A jobb szem középpontja 2,9 mm-re, a balé 2,6 mm-re volt a temporalis orbita széltől (2. ábra). L. L. 37 éves nőbeteg bal oldali protrusio bulbi miatt került felvételre. A lá-15 tása 1,0 volt mindkét oldalon, a Hertel-érték: ^g/110 mm. A jobb szem tengelyhossza 23,9 mm, a balé 23,7 mm volt. A jobb szem középpontja 3,05, a balé 7,15 mm-re volt a temporális orbitaszéltől. A bulbus középpontja 4,1 mm-rel volt előrébb a másikhoz képest (3. ábra). Első esetünkben a kórelőzmény és a klinikai kép alapján merült fel a phthisis lehetősége. Az ultrahang-exophthalmometriával kimutatható volt, hogy a beteg szem az orbitában mélyebben ült, enophthalmusról volt szó. Feltehetően a bulbus contusiójával együtt zúzódtak a környező orbitális szövetek is, és atrophizálódtak (Buschmann és mtsai 1978). Másik esetünkben a pseudoexophthalmus lehetőségét a nagyfokú myopia felfedezésével már a fundus vizsgálat felvetette. Bizonyítani az ultrahangexophthalmometriával tudtuk. Harmadik esetünkben orbitális tumor miatti exophthalmust feltételeztünk a tapintási lelet alapján, amit az ultrahang-exophthalmometriával nyert adatok is alátámasztottak. Továbbiakban radiológiai vizsgálatok, majd orbitotomia következtek. A szövettani vizsgálat szerint pseudotumor okozta a protrusiót. Kis különbség egészséges embereken is mutatkozik, ha a fenti módszerrel számítjuk ki a bulbus középpontjának helyzetét. Emmetropiás és kétoldali azonos mértékben ametropiás egyének esetében 0,12 mm az átlagos eltérés. 1,0 mm különbségen túl felmerül orbitális térfoglaló folyamat komoly gyanúja. Ha anisometropia van, úgy 15,0 D különbségig 1,0 és 2,0 mm közti eltérés valószínű, 2,0 mm feletti biztos orbitális kórfolyamat jele. Jelentheti természetesen a középpontok különböző helyzete a mélyebben fekvő bulbus oldalán az orbitális szövetek atrophiája miatti enophthalmust is (Buschmann és Schwaar; Buschmann 1972, 1973). Freyler szerint a phthisis klinikai tüneteinél jóval korábban jelentkezik a bulbus hosszának megrövidülése. Ezt csak echográfiával lehet kimutatni. A tengelyhossz 0,5 mm-es csökkenése, saját előzőén mért hosszához képest a bulbus zsugorodásának biztos jele, ilyenkor általában ellenjavalt bármilyen 122
