Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)
1979 / 2. szám
pupillatágító cseppeket, Gentamycin és Polymyxin cseppet, subconjunctivális Gentamycin injekciót; általánosan Gentamycin és Kheopyrin injekciót intramusculárisan és Bayrena tablettát kapott. A kezelés eredményeként a gyulladásos tünetek lassan mérséklődtek, a szaruhártyafekély kitelődött, hegesedett, csarnokból a gennygyülem felszívódott. Távozáskor látásélessége: 5/5 ünf. 5/10 ünj. Jobb szem a felvételivel megegyező állapotban. Bal szem: ép szemhéjak. Megvilágításra enyhe ciliáris belöveltség jelenik meg. Cornea sima, csillogó, állományában VII11 irányában felszínesen ereződő, kerek, szürkés homály, hátlapon felrakodás-maradványok. Kp. mély, tiszta csarnok. Pupilla tágított, kerek, centrális, fénymerev. Lencse, üvegtest tiszta. Szemfenék: éles határú, jószínű papilla, szűkebb artériák, teltebb vénák. Ép maculatáj. Megbeszélés A centrális szaruhártyafekélyeket tárgyaló összefoglaló közlemények mindegyike a Pneumococcus fertőzést sorolja első helyre. Locatcher—Khorazo az irodalom több, mint 3500 esetét elemezve a Pneumococcus és Staphylococcus fertőzést találta a leggyakoribbnak, Thygeson eseteinek 70%-ában volt Pneumococcus a kórokozó. Mindezen Gram pozitív baktériumok mellett a közlemények emelkedő arányban számolnak be Gram negatív baktériumok okozta fertőzésekről is, annak ellenére, hogy egyes törzsek, pl. E. coli, Proteus, szemészeti patogenitását régebben nem tartották lehetségesnek (Allen). Loctcher—Khorazo összefoglalásában a fent említett két Gram pozitív törzs után gyakoriságban a Pseudomonas aeruginosa, a Proteus vulgaris, majd Moraxella liquefaciens következik, de az E. coli előfordulása sem a legritkább. Fedukowicz és Horwich 12 hypopionnal járó keratitis esetéből csak kettőnél volt Pneumococcus a kórokozó, a többieknél Gram negatív baktériumot találtak, a leggyakoribb ezek közül a Morax-Axenfeld diplobacillus volt. Tóth az I. Szemklinika 34 ulcus serpens corneae esetében azt találta, hogy a Staphylococcus és a Proteus azonos számban fordult elő kórokozóként. Az esetünkben kitenyészett baktérium — Pasteurella multocida — a Brucellaceae családba tartozik, ugyanennek a családnak tagja a pestis és a tularaemia kórokozója. Elsősorban állati kórokozó, a házi és vadon élő állatokon és madarakon parazitaként élhet, az állatok haemorrhagiás septicaemiáját okozza. Igen kicsiny, mindössze 0,7 x 0,3 и nagyságú, lekerekített végű bacillus, spórát nem képez, csilléi nincsenek, virulens formájának tokja van. Gram festéssel bipolárisan festődik, exotoxint nem termel. Az okozott betegség állatoltással reprodukálható, állatok légzőtraktusából és légzőszervekben előforduló megbetegésben szenvedő ember köpetéből izolálható —, szemből csak nagyon ritkán. A „multocida” elnevezés arra utal, hogy sokféle állatot betegíthet meg —régebben megkülönböztettek külön baromfi- sertés- szarvasmarhapestist —, azonban a kórokozó mindig ugyanez a faj volt. Humán patogenitása nem ismeretlen, de rendkívül ritka. A kórokozó a fertőzött állat harapása, elhullott állatokkal való érintkezés, vagy fertőzött hús fogyasztása révén juthat az emberbe, s változatos tüneteket, helyi gennyedést, enteritist, pneumoniát, meningitist, generalizált szepszist okozhat. Betegünkön általános tüneteket nem észleltünk. ' 1 Közismert, hogy a tökéletesen záródó szemhéjak, a normális könnytermelés, az ép praecorneális film és corneahám gátat szabnak az exogén fertőzéseknek. Azonban a jelentéktelennek vélt szemsérülés — mint ismertetett esetünkben történt — az elemi higiénés kívánalmaknak megszegésével kapcsolódva súlyos gyulladáshoz vezetett. 108
