Szemészet, 1979 (116. évfolyam, 1-4. szám)

1979 / 2. szám

pozitív eredményt adott, míg lencsével a betegség kezdetén a MI negatív volt, de mikor állapotában átmeneti rosszabbodás következett be, látása leromlott a kevésnek bizonyult kortikoszteroid adag mellett, akkor a migrációs gátlás pozitívvá vált mind lencse, mind iris antigénnel (2. ábra).

Rendszeres kontrollvizsgálatokon jelenleg is megjelenik betegünk; tünetmentes, vízusa a kezdődő hályog ellenére 0,7 maradt, CFF: 42 Hz.

Az enucleált szemek szövettani vizsgálata során a Sy. O. típusos képét találtuk. Mindkét esetben epitheloid- és óriássejtes, valamint kereksejtes beszürődést az uveális szövetek, ill. első esetünkben a sérült lencse körül (3. és 4. ábra).

4. ábra. A lencse reziduum körüli gyulladásos elemek nagyobb nagyítással

(HE, '36UX )

Eseteink bemutatásával szeretnénk demonstrálni, hogy a sérülés után, ha arra mód és lehetőség van, érdemes az immunológiai vizsgálatokat elvégezni. Természetesen hasznosnak tartjuk mind a blast transzformációs, mind a leucocyta migrációs index alakulását figyelemmel kísérni, mivel ezek eseteink - • ben is párhuzamosan alakultak a betegség változásaival. A vizsgálatokhoz

több — a szem szöveteiből nyert — antigén alkalmazását is feltétlen szükségesnek tartjuk, mivel így a patogenezis tisztázása talán könnyebb lenne a jövőben.

Végül az általunk alkalmazott terápiát illetően szeretnénk hangsúlyozni, hogy kellő ellenőrzés mellett az immunszuppresszív kezelés kiegészíthető a közismerten toxikus cytostatikumok adásával is, mert így megmenthető a Sy.

О.-ban szenvedő betegek látása.

Összefoglalás

Szerzők 2 sympathiás ophthalmiás beteg immunológiai és az enucleált szemek hisztológiai vizsgálatáról számolnak be. A leucocyta migrációs teszt lencse antigénnel, a blasztos transzformációs átalakulás mértéke az iris antigénnel adott pozitív értékeket. A vizsgálati értékek alakulása követte a betegség lefolyásában bekövetkezett változásokat.

102