Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)

1978 / 2. szám

A műtétek lényeges szövődmény nélkül folytak le; kétségtelen azonban, hogy utólag még gonioszkópiával sem állapítható meg biztosan, hogy a trepanatio a megfelelő helyen és a korong teljes eltávolításával történt-e.

Megvizsgálva az operált szemek viselkedését a műtét utáni héten, feltűnő különbséget találtunk a csarnok helyreállásában a tartósan eredményes, illetve a sikertelen esetek között: az utóbbi csoportban simplex glaukoma esetén háromszor, krónikus glaukoma esetén ötször gyakoribb volt a csarnok elhúzódó helyreállása. Ezek többségében filtrációs párna nem képződött, és mindig volt hátsó lenövés (II. tábla).

1L. táblázat

50 glaukomás szem műtét utáni adatai (Elliot trepanatio)

GLAUKOMA CHRONICUM (24 eset)

csarnok

helyreállás

filtr. párna képzződés

hátsó

lenövés

3 napon belül

6 napon túl

igen

nem

15

2

14

3

13

kompenzált

17

3

4

3

4

7

nem kompenzált

7

GLAUKOMA SIMPLEX

(26 eset)

15

(5

20

1

i6

kompenzált

21

1

4

3

2

4

nem kompenzált

5

1. ábra 2. ábra

Ezért azt gondoltuk, hogy a gyógyulás zavartalanabb és a műtét hatásosabb lesz, ha levegőbefúvással helyreállítjuk a csarnokot, és egyidejűleg kötőhártyapárnát képezünk a műtét végén. Noha nem tisztázott, hogy a csarnokban a levegő elősegíti-e az iris letapadását [12], célunknak jobban megfelelt, mint a folyadék, mert felszívódása lassúbb és felfelé törekedve a sipolyt nyitva tartja. Az eljárás egyszerű és ismert más műtétek kapcsán is: néhánvan már korábban próbálták a kötőhártya hegesedését légpárnával megakadályozni [3, 8]. A mi eljárásunk előnye emellett az, hogy helyreállítja a szem természetes alkatát is, és a hypotonia ellen hat.

Fontosnak tartjuk, hogy a levegő-befúvás ne a trepanatiós nyíláson, hanem •a műtét kezdetén a szaru szélén, a limbussal párhuzamosan ejtett, szelepszerű

76