Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 2. szám
nyékét értek el a sebszélek és a cornea hátlapjának kauterizálásával (Vail 1953, Hogan és Goodner 1960). Tapasztalataink szerint a legjobb módszer a hámszövet széles iridektómiával való eltávolítása. A cystás forma eltávolítása jobb eredményt biztosít, mint az invasiv növekedő hámszöveté. Egyetlen recidívánk is háminvasio után fordult elő. Ha a háminvasio még nem érte el a pupilla területét, érdemes megkísérelni műtéti eltávolítását. Jó hozzáférhetőséget biztosít a Radnót-féle behatolási mód. Maumenee-vel ellentétben a cornea hátlapjáról a hámot nem kaparjuk le, mivel az a tapasztalatunk, hogy az íris kimetszésével megszűnik a nutritiv háttér és a hám elsorvad. Ilyen tapasztalatról számolt be Laflamme (1976) is. Thiel (1960) az implantált hámcysta eltávolítását két ülésben végzi. Első alkalommal izolálja a cystát tartalmazó írisrészt, alatta-felette készített keskeny iridektómiával, majd néhány héttel később a limbusban ejtett metszésből eltávolítja. A terápia hatásosságát illetően fontos az epithelisatio korai felismerése. A cystás formában kevésbé fordul elő téves diagnózis, mint háminvasio esetén. Differenciál-diagnosztikai nehézséget okozhat a ferdén metszett seb, a cornea hátlapjához érő üvegtest, a Descemet hártya sérülése, stromalis túlnövés, esetleg retrocornealis membrán. Kétes esetben különböző módszereket ajánlanak a diagnózis biztosítására. Calhoun (1966) Graefe-késsel készített kis limbus seben át curette kanállal vesz anyagot szövettani vizsgálat céljára. Verrey (1967) szerint a centrifugált csarnokpunktátumból kimutatható nagy hólyagszerű elemek, az ún. Wedl-féle sejtek, a levált hámsejtekből származnak, így diagnosztikai jelentőséget tulajdonít az észlelésnek. Gyanújelek esetén, réslámpa vizsgálattal gondosan ellenőrizve az eltávozás időben észrevehető. A diffúz jellegű háminvasio a kezdeti stádiumban műtéttel eltávolítható. Kisméretű hámcysta, ha tünetmentes és nem nő, csupán megfigyelést igényel. Sebészi eltávolítás akkor indikált, ha növekedni kezd, iridocyclitist provokál, vagy elfoglalja a csarnok 1/3-át. Összefoglalás Szerzők 3956 katarakta extrakcióból 15 esetben találtak hámbenövést. További három esetben az extrakció más intézetben történt. Ismertetik a klinikai tüneteket, az enucleatiora került szemek szövettani jellegzetességeit. Megbeszélik a terápiás lehetőségeket, melyek közül az időben elvégzett műtét a leghatásosabb. Felhívják a figyelmet a megfelelő sebkészítés és sebellátás fontosságára a prevenció érdekében. IRODALOM: Allen, J. C., Duehr, P. A.: Amer. J. Ophthal. 66, 293 (1968). - Berliner, M. L.: Acta XVI. Conc. Ophthal. (London), 2, 1123 (1950). — Berliner, M. L.: Amer. J. Ophthal. 34, 899 (1951). — Bernardino, V. В., Kim, J. C., Schmidt, Т. В.: Arch. Ophthal. 82, 742 (1969). — Blodi, F. C.: J. Jowa Med. Soc. 44, 514 (1954). — Blomslcold, G.: Acta ophthal. (Kbh) 32, 671 (1954). — Bonnet-Gehin, M.: Les fistules de la cornée et de la région limbique. Thése Lyon 1962. — Calhoun, F. Ph.: Tr. Am. Ophthal. Soc. 47, 498 (1949). — Calhoun, F. Ph.: Amer. J. Ophthal. 61, 1055 (1966). — Cogan, D. G.: Amer. J. Ophthal. 39, 165 (1955). — Cogan, D. G.: eit. Leibowitz, H. M. és mtsai: Arch. Ophthal. 78, 613 (1967). — Duke-Elder, S.: Textbook of Ophthalmology. Vol. VI. Ed. Kimpton, London 1954. 6009. — Dunnington, J. H.: Trans. Canad. Ophthal. Soc. 7, 28 (1956). — Eldrup-Jorgensen, P.: Acta ophthal. (Kbh) 47, 328 (1969). — Fazakas, A.: Orvosi Hetilap 76, 199 (1932). — Francois, J.: Bull. Franc. Ophtal. 39, 165 (1955). — Friedman, A. H., Taterka, H. B., Henkind, P.: Amer. J. Ophthal. 71, 482 (1971). — Gábriel, 1.: Szemészet 113, 97 (1976). — Guaita, M.: Arch. d’Opht. 13, 507 (1893). — Hervouet, F.: Acta XIX. Conc. Ophthal. New Delhi 1962, Vol. 1. 685. — Hilding, A. C.: Amer. J. Ophthal. 50, 176 (1960). — Hudomel, J.: Szemészet 107, 101 (1970). — Hudomel, J.: Szemészet 108, 45 (1971). — Kornblueth, W., Tenenbaum, E.: Amer. J. Ophthal. 42, 70 (1956). — Laflamme, M. Y.: Canad. J. 73
