Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
Szemészet 115. 62—63. 1978. Szemnyomást csökkentő gyakorlat trabeculectomia után (Ophthalmokinetotherapia) NAGY ZOLTÁN A glaukoma-ellenes műtétek sokasága közül napjainkban egyre gyakrabban végzünk trabeculektomiát. A műtét, egyszerűsége, és jó eredményei miatt joggal kedveltette meg magát a szemészeti microchirurgiában. Tökéletes antiglaukomás műtéti megoldást azonban még napjainkban sem ismerünk, amely alól ez a modern filtrációs műtét sem kivétel. A trabeculektomiás rés nyitott volta mellett szól a filtrációs párna jelenléte, de ennek hiánya nem mindig bizonyíték arra, hogy a fistulizációs nyílás elzáródott. Klinikánkon, trabeculektomizált betegeken megfigyeltük, hogy ha a szemet egymás után többször felfelé, illetve lefelé nézetjük, a szemnyomás csökken anélkül, hogy a csarnok mélységén elváltozást érzékelhetnénk. Érzéstelenítés után megmértük a szemnyomást, majd a beteggel a kezünket nézetve a szemet 20—25-szer felfelé, illetve lefelé mozgattuk. Azt tapasztaltuk, hogy e néhány szemmozgás után a tenzió általában csökkent. A gyakorlatot a műtét utáni 5—6. napon végeztük először, korábban nem, mert a bevérzéstől tartottunk. A gyakorlat hatásmechanizmusát a következő módon képzeljük el: a m. rect. sup. összehúzódása, majd elernyedése kissé vongálja a trabeculektomiás nyílást tartalmazó alsó scleralebenyt. A húzás hatására a trabeculektomiás nyílás minimálisan megnagyobbodik és több csarnokvíz távozhat a szemből. E mozgás valószínűleg akadályozza az összenövést, ezáltal a fistula heges elzáródását is. Válogatás nélkül 30 beteg 42 operált szemén végeztük el a fenti gyakorlatot. Az operáltakat a műtét utáni hónapban 2 hetenként, majd havonta egyszer ellenőrző vizsgálatra hívtuk vissza. A kontrollvizsgálatokon a szemnyomást e gyakorlattal általában mindenkor csökkentenünk sikerült. A nyomáseséstől függően betegeinket az alábbi csoportokra oszthattuk fel: Az első csoportba soroltuk azon betegeinket (22 szem), kiknek szemnyomása a műtétet követően tartósan 22,0 Hgmm alatt maradt pilocarpin cseppentése nélkül is. A műtétet 6—12 hónappal ezelőtt végeztük. Ilyen esetekben a kinetoterápia után a nyomás 6,0—9,0 Hgmm-t csökkent. E csoportban a gyakorlat rendszeres alkalmazását természetesen feleslegesnek tartottuk. A második csoportba soroltuk azokat a betegeinket (16 szem), kiknek szemnyomása miotikumok cseppentése mellett 20,0—22,0 Hgmm között ingadozott. A gyakorlat után a tenzió 4,0 Hgmm-t csökkent. A műtét utáni megfigyelési idő 6—15 hónap között volt. A kezeléstől függően e csoportot két részre oszthattuk: az első alcsoport tagjainak szemnyomását (9 szem) pilocarpinnal kompenzált stádiumban tarthattuk, míg a második alcsoport (7 szem) tagjainak szemnyomása a miotikumok cseppentése ellenére is a felső normális határérték körül ingadozott. Ilyenkor a pilocarpint a kinetoterápiával együtt rendszeresen alkalmazva sikerült kivédenünk a nyomásemelkedést. Meg kell említeni azt, hogy a második alcsoportba sorolt szemek 2/3-án a trabeculektomiát megelőzően már más glaukoma-ellenes műtét történt. Az enyhe nyomásemelkedést a műtétet követő 5—6 hónapban észleltük. Jelenleg ezeket a szemeket a műtét utáni 8—9. hónapban miotikum és a kinetoterápia együttes alkalmazásával egyensúlyban tartjuk. A harmadik csoportba soroltunk 4, többször operált szemet, ahol miotikumok cseppentése mellett sem normalizálódott a szemnyomás. Ilyenkor a műfogás A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye 62
