Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
A cornea egész állománya lobsejtekkel beszűrt, a limbushoz közel kifekélyesedett. A perforációs nyílásból gliosist mutató retinaszövet türemlik elő. Emögött szintén lobsejteket tartalmazó uvea részek helyezkednek el. A levált retina és az uvea néhány részlete összesodródva a bulbust kitöltő, nagytömegű vérömlenyben foglal helyet. Az eltávolított bulbus makroszkópos vizsgálata alapján kialakított klinikai diagnózisunk tehát már helyesnek bizonyult. Az expulsiv vérzést inkább a bulbusmegnyitó műtétek legsúlyosabb, szerencsére ritka komplikációjaként ismerjük: J. Barraquer és mtsai [1] szerint hajlamosít rá a szervezet általános, vagy a szem helyi angiosclerosisa, magas vérnyomás, polycythaemia, glaukoma és az erek örökölt vagy vele született konstitucionális gyengesége. Ezen tényezők a szemnyomás hirtelen csökkenése, üvegtest veszteség, uvealis vértolulás, az A. ciliares posteriores breves acut fibrines necrosisa [Manschet [3]) fellépésekor okozhatnak expulsiv vérzést, a szemgolyó megnyitásakor. A chorioidea masszív, spontán vérzésekor az esetünkben is tapasztalt jellegzetes képpel találkozunk. Idős, többnyire elhanyagolt, leromlott állapotban levő beteg valamelyik szemrésében véres váladékkal övezett, szederjes színű, tumorosus képlet helyezkedik el. Feltárás után látszik, hogy a bulbus perforációs nyílásából boltosul ki. Jensen [2] esetében keratomalaciás újszülöttön fordul elő hasonló vérzés. A spontán expulsiv vérzés ritka kórkép. Ezt minden szerző kiemeli. Winslow és mis [7] egy esetük kapcsán 1974-ig 10 hasonlóról találtak említést a világirodalomban. Williams és Rentiers [6] 1970-ben 15 esetről beszélnek saját két esetük előzményeként. A különbség abból adódhat, hogy többen a bulbus spontán ruptúrájáról számolnak be, ami valóban nem egyszer társul expulsiv vérzéssel. Meller [4], Pietruschka és Schill [5] foglalják össze ennek a tágabb értelmű kórképnek az irodalmát. Meller [41 1918-ból származó munkája egyébként már kimeríti szinte teljes mai ismeretünket a spontán expulsiv haemorrhagiáról. A kórkép a szemgolyó többféle károsodása miatt keletkezik. Alapvetőnek a tunica fibrosa destrukcióját tekinthetjük. A szarun gyakran találtak ulcus serpenst, degenerációkat, staphylomát. A mindig meglevő abszolút glaukoma (Meller [4], Manschot [3], Pietruschka és Schill [5], Winslow és mis. [2]) maga is oka lehet további cornea elváltozásoknak. Ilyenkor már enyhe trauma is, pl. esetünkben a szemet mosdáskor ért nyomás, a szaru perforációját okozhatja. Az intraocularis tenzió robbanásszerűen csökken le. A chorioidea erei a fokozott nyomás alól felszabadulva megpattannak. A spontán expulsiv vérzés keletkezésében azonban fontos tényező a chorioidealis erek falának jelentős károsodása. Ennek oka az idős korral járó angiosclerosis, amit a gyakori hipertónia, illetve lokálisan a magas intraocularis tenzió tovább súlyosbít. Előrehaladott angiosclerosist betegünknél is megállapítottunk. Meller [4] már utal rá, hogy a még zárt bulbusban támadhat masszív chorioidealis vérzés. A tovább emelkedő intraocularis tenzió repeszti meg aztán a károsodott falú szemgolyót. Pietruschka és Schill [5] két esetükben találtak erre szövettanilag bizonyítékot. A N. opticus rostjai közé, illetve a cornea állományába, az epithel alá préselődött vörösvértestek tömegét mutatták ki. Hasonló kép perforációt követő haemorrhagia után elképzelhetetlen. Saját esetünkben a bulbus rupturája miatti hirtelen nyomásesés okozhatta az expulsiv vérzést. Ezt hisztológiai leletünk támasztja alá, mert a tunica fibrosa rostjai közé hatolt ervthrocytákat nem találtunk. A spontán expulsiv vérzésre prediszponált abszolút glaukomás, gyulladt szemeket idejében enucleáljuk, hogy betegünket a további felesleges szenve56
