Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
759 hétéves kancsal tanulónak Szűrési év Kancsal Tompalátó Tompalátás megszűnt Kancsalság üveggel у megszűnt műtéttel fő 0/ /о fő о/ /о fő 0/ /о 1964—65 60 38 20 52,6 26 43,3 17 63,0 1965—66 71 48 22 53,6 33 46,5 19 63,3 1966—67 55 31 20 64,5 28 50,9 15 68,2 1967—68 76 44 30 68,1 41 54,0 16 57,1 1968—69 65 40 27 67,5 35 53,8 19 73,0 1969—70 69 33 24 72,7 40 58,0 13 56,5 1970—71 91 42 30 71,4 58 63,7 20 69,0 1971—72 81 39 28 71,8 55 67,9 17 74,0 1972—73 98 39 29 74,4 67 68,4 18 66,6 1973—74 93 41 30 73,2 71 76,3 16 80,0 összes 759 388 260 67,0 454 59,8 170 66,7 késéssel, vagy egyáltalán nem jelentkeztek. Nem értették meg, hogy elsősorban saját ■érdekük indokolja a kancsalításuk és tompalátásuk megszüntetését. Az elhanyagoltakon belül kisebb csoportot alkotnak azok, akiknél a nemtörődömségen, hanyagságon felül még további tényezők is fennállnak (pl. hiúság). Jelentős körülménynek bizonyult a csökkent szellemi képesség és a szociális helyzet (pl. kisegítő iskola tanulói, állami gondozott gyermekek). Ezekben az esetekben eredménytelen volt munkánk, mivel az első öt évfolyam 25,74%-os igen magas aránya csak lassan csökkent, öt év alatt 5%-os javulást mutat. További eredményt jelent a második öt év adata. Ugyanis a 6—7—8. szűrési év 17,4—17,6—17,2%-os aránya a 9—10. évben 14,3—14%-ra csökkent. Munkánk lemérhető az első két év 28,25%-os és az utolsó két év 14,15%-os arányának szembeállításával (1. 9. táblázat). Kedvező azoknak a gyermekeknek a száma, akik a szemüvegüket állandóan viselik, gyakorolnak és az ellenőrzés időpontjait betartják. A szűrés első öt évében évfolyamonkénti arányuk 71,7—76,9% közötti, amely a második öt évben 82,8—86%-ra emelkedett. A tárgyalt tíz év alatt szemüveg viselése alól 53 főt (7,0%) mentettünk fel, évfolyamonkénti arányuk 5—9,7% közötti (1. 9. táblázat). Azoknak a gyermekeknek nem kell továbbra is szemüveget viselnie, akik fél- és hétéves koruk közötti időben állandóan viselték a +1,0-----1-3,0 D üvegüket, javaslataink végrehajtása következtében szemük párhuzamos állásúvá vált, tompalátásuk megszűnt, kétszemes látásúvá váltak és a H-értékük a szem növekedésével 0—1,0 D-ra csökkent. Gyógyultnak azokat a gyermekeket tekintjük, akiknél a kancsalság és a velejáró tompalátás megszűnt, mindkét szemen kifejlődött a teljes látásélesség, kisfokéi esovagy exophoriájuk mellett lyukat láttak a tenyéren. A gyógyultak aránya 61% a tíz év átlagában. A szűrés első öt évében 50—55,3%-os eredményt értünk el, amely a második öt évben 57,9—73,1%-ra emelkedett (1. 9. tábl.). A magyar szerzők közül Molnár L. [11] adataira hivatkozunk, aki a berettyóújfalui járásban 1—4 éves korúaknái 71%-os, a 4—8 éveseknél 37%-os, rendelőintézeti szinten 49%-os, kórházi kezeléssel 701 kancsalnál 57,7%-os gyógyulást ért el. A tízévi szűrés eredményeként 96 kancsal gyermeket szűrtünk ki, így 759 az összes —• jelenleg már gondozott — kancsal száma. Anyagunkban feldolgoztuk azt, hogy a kancsalság hány éves korban kezdődött és ettől számítottan mennyi időre történt gondozottjaink jelentkezése a rendelésen. Közismert ugyanis, hogy a kancsalság fel-44
