Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 1. szám
Megbeszélés Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy a vitrektomia — a mi gyakorlatunkban — várakozásunknak nem felelt meg a sebgyógyulás javulását illetően: az esetek többségében az üvegtest a sebbe nőtt és gyakran a cornea endotheljével érintkezett. Ennek egyik oka a sebajkak gondatlan megtisztítása és a talán nem elegendő kimetszés lehetett, tehát technikai hiba. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy gyakran a kevésbé gyakorlott sebész kényszerül vitrektomiára; sok esetünkben éppenséggel első alkalommal. Másik oka, hogy a hályogos szemben az üvegtest többnyire levált, üreges vagy összeesett [9, 10, 11]. Ebből kimetszve a leválás fokozódhat, megnyílhatnak elhígult üregek, a maradék mozgékonysága növekszik. Elülső határhártya híján a beteget felültetve üvegtest juthat a csarnokba. Ugyanakkor a kollagén váz megbontását mégis előnyösnek tartjuk, mert így annak későbbi zsugorodása kevesebb bajt okozhat. Emellett szól, hogy anyagunkban a gyakran sebhez nőtt üvegtest ellenére vitrektomia után ritkán volt a sebhez húzott a pupilla: a benőtt köteg kapcsolata az üvegtest bázisával jórészt megszakadt. Ez érthetően jelentős az ideghártyaleválás vonatkozásában [6], talán erre utal anyagunkban az ablatio előfordulásának csökkenése is. A műtét utáni gyulladás mérséklődéséhez kétségkívül jelentősen hozzájárul a helyi és általános kortikoszteroid utókezelés is. Mivel a pupillaris blokk ritka, mellőzhető az atropin, ezzel elősegítjük a normális csarnokvízkeringést, akár fokozhatjuk is pilocarpinnal. Tapasztalatunk igazolja Fasanella [7] véleményét, hogy a csarnokba juttatott levegő az iris mögé kerülve goniosynechiákat és másodlagos glaukomát okozhat. A látáseredmények javulása egyértelműen a vitrektomia hasznosságát bizonyítja. Összefoglalva megfigyeléseinket megállapíthatjuk, hogy hályogműtétkor formált üvegtestveszteség esetén a gondosan végzett vitrektomia a szem gyógyulását elősegíti. Hiba volna azonban, ha a kedvező tapasztalat a szövődmény megelőzésére fordított figyelmünket csökkentené. Összefoglalás Szerzők 108 eset megfigyelése során — melyekben a hályogkivonáskor üvegtestszövődmény lépett fel — összehasonlítva a hagyományosan ellátott és vitrektomián átesett szemek állapotát 3—6 hónappal a műtét után az utóbbi javára megállapítható volt, hogy noha a seb—üvegtest összenövések száma csak mérsékelten csökkent, lényegesen kevesebb volt a torzult pupilla, ritkán képződtek goniosynechiák és jobb volt a látás. Az ideghártyaleválás csökkenő előfordulása az üvegtestzsugorodás mérséklődésére utal. Másodlagos glaukoma eseteikben leginkább levegővel történt csarnokképzés után lépett fel. Szövődményes műtét és vitrektomia után 2 szem látása veszett el, egyik ideghártyaleválás, másik endophthalmitis miatt. Megállapítják, hogy a vitrektomia formált üvegtestveszteség esetén a szem gyógyulását elősegíti, a látást javítja és a késői szövődményeket csökkenti. IRODALOM: 1. Alberth B.: Szemészet 111, 161 (1974). — 2. Baurmann, E.: Graefe’s Arch. Opht. 122, 415 (1929). — 3. Bettinán, J.: Amer. J. Opthal. 68, 1037 (1969). - 4. Castroviejo, R.: Amer. J. Opthal. 48, 397 (1959). — 5. Cerasoli, J. R., Kasner, D.: Amer. J. Opthal. 71, 1040 (1971). — 6. Cibis, P. A.: Vitreoretinal surgery and pathology С. V. Mosgy, St. Louis, 1965. — 7. Fasanella, R. M.: Highlights of Opthal. 133 (1969). — 8. Gass, J. D., Norton, E. W. D.: Arch. Opthal. 74, 646 (1966). — 9. Goldmann, H.: 15
