Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 3. szám
processus ciliaris kapillárisainak nyomása mennyi. Ugyancsak Bili [2, 3] izotóppal jelzett albuminnal és globulinnal végzett vizsgálatai azt mutatták, hogy a processus ciliarisok stromájába a plazma fehérje 70%-a kiáramlik a fenesztrált érfalon keresztül. Ennek következtében az extravasalis tér onkotikus nyomása 14 Hgmm. Ez alapján 15—20 Hgmm-es intraokuláris nyomás esetén a processus ciliaris kapillárisaiban legalább 29—34 Hgmm hidrosztatikus nyomásnak kell fennállnia, hogy az erek nem kollabáljanak. 1975-ben közölt adatai szerint [4] a sugártest stromája folyadékának nyomása 21 Hgmm és szerinte a kapilláris nyomás csak 1—7 Hgmm-rel több ennél. Green és Pederson [7] izolált nyúl sugártesthám kísérletei alapján a kapillárisokban 47—50 Hgmm nyomásnak kell fennállnia, hogy kellő mennyiségű csarnokvíz termelődjék. Utóbbiak szerint a csarnokvíz termelődés nagyrészt ultrafiltráció. Az izolált körülmények mellett kapott adatok ellen szólnak azon kísérletes vizsgálatok, melyekben К—Na—ATP-ázt bénították oubainnal vagy a sejtoxidációt gátolták dinitrofenollal. Mindkét esetben a csarnokvíz termelés jelentős csökkenését találták. További kísérletes és klinikai bizonyíték a szekréció elsődleges szerepét illetően az acetazolamid jelentős (kb. 50%-os) csarnokvíz szekréciót csökkentő hatása. Vizsgálataink alapján nem tudunk számszerű adatot mondani arról, hogy az egyik art. eil. post, longa elzárása milyen mértékben csökkentette a sugártest vérátáramlását nyulaknál. Feltételezhető azonban, hogy nagyobb mértékben, mint azt előző vizsgálatainkban macskáknál kimutattuk (Takáts és mtsai [10]). Ha a vérátáramlás csökkenés csak 10%-os volt is, akkor is csökkentnek kellett volna lennie a csarnokvíz termelődésnek, amennyiben az ultrafiltráció 70%-os részt vállal annak produkciójában. Vizsgálataink tehát indirekt úton arra engednek következtetni, hogy a szekréciónak nagyobb szerepe kell legyen a csarnok víz termelődésben, mint az ultrafiltrációnak. További kísérletek szükségesek annak meghatározására, hogy az egyik art. eil. post, longa elzárása kvantitative milyen mértékben csökkenti a sugártest vérátáramlását. Ilyen irányú vizsgálataink folymatban vannak. Összefoglalás Szerzők nyúlszemeken a temporalis arteria ciliaris posterior longa polietilén katéterrel való elzárása után, akut és krónikus kísérletben szemnyomást és csarnokvíz termelést határoztak meg. Önkontrollos kísérleteik szerint nyúlszemeken a temporalis arteria ciliaris posterior longa kanülálása mellett sem az akut, sem a krónikus kísérleti csoportban nem tért el szignifikánsan a szemnyomás és a csarnokvíz képződés a kezelt szem oldalán a kontroll szemeken mért értékektől. Eredményeik indirekt módon azt a felfogást látszanak alátámasztani, hogy a csarnokvíz termelődésben a szekréciónak nagyobb jelentősége lehet, mint az ultrafiltrációnak. IRODALOM: 1. Bill, A. : Exp. Eye Res. 2, 20 (1963). — 2. Bill, A. : Acta physiol, scand. 73, 204 (1968). — 3. Bill, A. : Exp. Eye Res. 16, 287 (1973). — 4. Bill, A. : Phys. Rev. 65, 383 (1975). — 5. Cole, D. F. : Exp. Eye Res. 1977. Suppl. 161. — 6. Edwards, J., Hallman, V. L., Perkins, E. S. : Exp. Eye Res. 6, 316 (1967). — 7. Green, K. and Pederson, J. E. : Exp. Eye Res. 16, 273 (1973). — 8. Hayreh, S. S. : Albrecht V. Graefes Arch. klin. exp. Ophthal. 192, 197 (1974). — 9. Levy, N. S., Steven, S. S. and Hood, G. F. : Invest. Ophthal. 13, 468 (1974). — 10. Takáts 1., Rácz P., Kovács В. : Szemészet 109, 14 (1972). 136
