Szemészet, 1978 (115. évfolyam, 1-4. szám)
1978 / 3. szám
Szemészet 115. 133—137. 1978. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató : Takáts István egyetemi tanár) közleménye Arteria ciliaris posterior longa occlusio* és csarnokvízképződés nyulaknál SZILVÁSSY ILDIKÓ és TAKÁTS ISTVÁN Az elmúlt években igen precíz és komplikált technikával történtek vizsgálatok a csarnokvíz termelődés régóta vitatott kérdéséről. Mikoranalitikai módszerrel (Green és Pederson [7]), izotóppal jelzett fehérjékkel (Bili [2, 3]), mikorelektródákkal, enzimgátló szerekkel (Cole [5]) történt kísérletekről olvashattunk összefoglaló referátumokat. A kísérleti állatokon (nyúl, majom) végzett vizsgálatok — bármennyire modern és precíz metodikával történtek — nem vezettek egyértelmű következtetésre abból a szempontból, hogy a csarnokvíz termelésben az ultrafiltrációnak vagy a szekréciónak van-e nagyobb szerepe. Két munka csoport véleménykülönbsége áll ma is ellentétben. Green és Pederson szerint a csarnokvíz termelésben az ultrafiltráció 70, a szekréció 30%-os részben szerepel. Bili és Cole szerint a két mechanizmus aránya éppen fordított. A kérdés természetesen nem elméleti jelentőségű, hanem klinikai szempontból fontos, ugyanis a glaukoma ellenes műtétek hatásmechanizmusának magyarázatát érinti, továbbá a csarnokvíz termelést csökkentő gyógyszerek adásának indikációját is megszabja. Amennyiben az ultrafiltrációnak van nagyobb szerepe a csarnokvíz termelődésben, akkor a processus ciliarisok vérátáramlása csökkentésének jelentősen befolyásolnia kell a csarnokvíz produkciót és az intraocularis nyomást. A processus ciliarisok vérátáramlásának, ill. az erek intramuralis nyomásának csökkentésére kísérletesen alkalmas módszer, hogy a hosszú hátsó ciliaris artériát elzárjuk. 1974-ben Levy és mtsai 9 majomnál az eret elektromosan koagulálták. Ennek hatására az intraocularis nyomás csökkent. Az elvégzett szövettani vizsgálat azonban a ciliaris ideg károsodását mutatta ki és a szemnyomáscsökkentést erre vezették vissza. Hayreh [8] ugyancsak majmoknál egyik vagy mindkét hosszú ciliaris artériát koagulálta az idegek gondos megkímélése mellett. Az érelzárás hatására nem talált szemnyomáscsökkentést. Ismertetendő vizsgálatainkban a temporalis hátsó ciliaris artéria elzárása után közvetlenül és hetek múlva nemcsak a szemnyomás értékét állapítottuk meg, hanem meghatároztuk a csarnokvíz termelődésének mértékét is. Tekintve, hogy nyúl nem rendelkezik első ciliaris artériával, vizsgálatainkhoz ezen kísérleti állatot használtuk. Anyag és módszer A kísérleteinkhez használt hím és nőstény albino nyulak 2,0—2,5 kg-osak voltak. 1,0—1,5 g/testsúly kg uretánt adtunk narkotikumnak. Szemhéjtartó varratok behelyezése és a kötőhártyaseb készítése után operációs mikroszkóp alatt felkerestük az art. eil. post, longa temporalist abban a területben, ahol az ér előrefelé haladva átfúrja a sclerát és bebukik a mélybe. Közvetlenül a sclerába való belépéstől proximálisan zsilettpenge szilánkkal hosszanti metszést készítettünk az érhüvelyen, majd az ér falán. Ügyeltünk arra, hogy az artériával közös érhüvelyben, alul elhelyezkedő ciliaris ideg sértetlen maradjon. Az éren készült nyílásba vékonyra kihúzott polietilén cső végét dugtuk be mindaddig, amíg a vér a cső mellett nem, csak a cső lumenén át csepegett (1. ábra). *Az Ей. M. 3—28—0301—04—2/T. sz. tárcaszintű kutatási főirányhoz kiemelten elfogadott kutatási témában végzett kutatómunka alapján. 133
