Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)

1977-05-01 / 2. szám

Törzsthrombosis

—50

51—60

1

61—70

I

70— éves

3

7

1

21

1

11 beteg

Ágthrombosis

—50

51—60

1

61—70

1

70— éves

3

10

1

10

1

6 beteg

Praethrombosis

51—60

1

61—70

1

70— éves

1

1

1

1

1 beteg

Myocardiális infarctus 6 betegnél fordult elő (6%). E betegek közül 3 törzselzáródásban (2 férfi, 1 nő ; 67, 79, 86 évesek), kettő ágthrombosisban (69, illetve 63 éves nőbetegek), egy 56 éves férfi pedig praethrombosisban szenvedett. Mind a 6 beteg 5—10 év óta fennálló szívpanaszokról tett említést, hypertoniásak, és dekompenzáltak voltak, és digitalis kezelésben részesültek. Figyelemre méltó egy 79 éves férfibeteg, akinek 5 év alatt 3 alkalommal, és egy 69 éves nőbeteg, akinek 2 év alatt 2 alkalommal volt infarctusa. A szemfenéki vénás occlusio és myocardiális infarctus kialakulásának időbeli kapcsolatát is értékeltük: két betegünknél ápolásunk ideje alatt, 2 betegnél 1—5 évvel ; 2 betegnél 8—10 évvel a thrombosis létrejötte előtt alakult ki a myocardium infarctusa.

A 100 beteg közül dekompenzációra utaló szívpanasza 25-nek volt, a belgyógyász pedig 27 betegnél állapított meg cardiális dekompenzációt. Harmincötén szedtek rendszeresen digitalis készítményt. Anginás panaszokról 7 beteg számolt be. Több esetben segítségül szolgált a betegek belgyógyászati zárójelentése, ahol gyakran szerepelt systolés zörej, szívbillentyű elégtelenség, arrythmia, arrythmia perpetua, cardiosclerosis decompensata, coronariasclerosis általánosan használt, sokszor nem konkretizált diagnózisa.

Minden cardiológiai vonatkozású vizsgálat egyik alapvető feladata a vérnyomás ellenőrzése.

Hypertoniáról tudott és azt kezeltette 60 beteg, közülük 25 több mint tíz éve volt hypertoniás. Saját vizsgálataink során 180 Hgmm-nél magasabb systolés nyomást találtunk 56 betegnél, közülük 21 beteg vérnyomása 200 Hgmm felett volt. Említést érdemel a diastolés értékek magas volta. 51 betegnél 100 Hgmm feletti, közülük 27-nél, 110 Hgmm feletti diastolés értéket mértünk.

A 100 beteg közül viszont 26 nem volt hypertoniás régebben sem, dekompenzációra utaló vagy egyéb színpanaszt nem említett, és a belgyógyász sem találta őket dekompenzáltnak.

Valamennyi szerző, aki a szemfenéki vénás occlusiónak a cardiális állapottal, vagy kifejezetten a szívinfarctussal való összefüggését vizsgálta, közös etiológiai faktorként értékelte az ishaemiát. Seitz (1963) döntő szerepet tulajdonít az arteriosclerosis okozta érelváltozásoknak a praethrombosis, thrombosis kialakulásában. Niedermeyer (1963), valamint Niedermeyer és Sack (1964) hangsúlyozzák az arteriosclerosis alapján létrejövő ágelzáródás, és a coronariák hasonló elváltozása közötti nagy hasonlóságot. E szerzők 100 szívinfarctuson átesett beteg 11%-nál előrement ágthrombosist észleltek. Cernea és Bálán (1963) betegeik 90%-nál az EKG myocardiális laesiót mutatott. Ellis (1964) 106 thrombosisos betege közül 21 említett anginás panaszt, vagy lezajlott szívinfarctust, egy beteg pedig mitralis stenosist. Raitta (1965) 232 törzselzáródásos betege közül 45 halt meg 4 éven belül, a halál oka 20 betegnél cardiális, illetve keringési megbetegedés volt. 168 ágelzáródásban szenvedő betege közül 20-an haltak meg, közülük 4 cardiális, illetve keringési megbetegedés következménye85