Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-05-01 / 2. szám
Szemészet 114. 80—83. 1977. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Az ulcus Mooren-ről ZAJÁCZ MAGDOLNA Mooren [11] 1867-ben írta le azt a cornea elváltozást, amelyet ulcus rodensnek nevezett, és amelyet azóta is vagy ezen a néven vagy ulcus Mooren-ként említünk. Talán nem tiszteletlenség Moorennel szemben, ha nem az általa ajánlott elnevezést, hanem az ulcus Mooren jelölést tartjuk szerencsésebbnek. Ulcus rodensnek nevezzük ugyanis a basalioma ulcerosumot is, és ez tévedésre adhat és ad is okot. A Zbl. ges. Ophthal, köteteiben például 2 olyan közlemény is található a corneáról szóló fejezetben, amelyek a szemhéjak tumoros ulcus rodensével foglalkoznak (Hant [3], Gharteris [2]). Sajnos a Mooren [11] közleménye óta eltelt több mint 100 év alatt sem sikerült a betegség okát feltárni. A szakirodalomban bőségesen találhatók az etiológiára vonatkozó feltételezések. A leggyakrabban felvetett okok a következők: infekció (bakteriális vagy virális), onchocerciasis, ancylostomiasis, illetve a féreg toxinjaival szembeni túlérzékenység, tuberkulózis, periarteritis nodosa, Wegener granulomatosis, idegentest, fokozott kollagenáz aktivitás, autoimmun processus, vitamin deficit, trophikus zavar stb. Az egyes esetek olvasásakor úgy tűnik, hogy kézenfekvő, ha nem is bizonyított a felvetett etiológiai tényező, vagy pedig az ezzel kapcsolatos spekulációknak van megfelelő elméleti alapjuk. Mindenesetre a nagyszámú oki tényező feltételezése a polietiológia lehetőségére utal. A számos etiológiai tényező bármelyikének alapján azután kialakulhat egy olyan deficites trophikus állapot, amely a betegség közvetlen oka lehet. Az elmondottakból következik, hogy az ismert terápiás beavatkozások száma is nagy és gyakran igen szerények az eredmények. A lokális és általános gyógyszeres kezelés mellett egyesek megpróbálkoznak a fekély edzésével (.Kuriakose [7]), cauteriastióval, krioapplikációval (Ariel [1]), abrazióval vagy a fekély kimetszésével (Kietman [5]), peritomiával (Aviel [1]) perforáló vagy lamelláris keratoplasztikával (Kietman [5], Wild [ 15], Werner [14], Topalis [13], tarsorrhaphiával ( Szusterowska [12]), besugárzással (Wild [lő]), fistulizációs műtétekkel (Leigh [8]), kötőhártya fedéssel (Kreiker [6]). A beavatkozások hatására a folyamat gyakran lelassul vagy átmenetileg stagnál, teljes gyógyulás, használható látóélességgel azonban ritkán következik be. Szerencsére az ulcus Mooren relative ritka cornea betegség. Miklós [10] 10 000 beteg között mindössze hármat talált. Klinikánkon évek óta ezt az egyetlen esetet láttuk, amelyről most beszámolunk. Feltételezhetően vannak olyan szemorvosok, akiknek még nem volt alkalmuk ilyen cornea elváltozást észlelni. Saját esetünk közreadásával tulajdonképpen segíteni akarjuk azt az időigényes és nehéz munkát amit egy ilyen kórkép kezelése jelent. L. P. 65 é. férfi beteg bal szemét 1974 január óta szaruhártyagyulladással kezelték. Két hét után kicsit javult az állapota, majd a fekély megint kiújult. Februárban az egyik kórház szemészeti osztályán kötőhártyával fedték a fekélyes területet, de a lebeny rövid idő alatt felcsúszott. A jobb szem hasonló jellegű elváltozása márciusban kezdődött. Osztályunkra 1974 júliusában vettük fel. Ekkor jobb oldalon 9—3h-ig, a limbus mellett 2 mm-es sávban elhelyezkedő fekélyes területet láttunk. A fekély haladó, centrum felőli széle lépcsőszerűen előemelkedő volt, a perifériás szél laposabb. A limbus felől erek 80
