Szemészet, 1977 (114. évfolyam, 1-4. szám)
1977-02-01 / 1. szám
Szemészet 114. 42—44. 1977. Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinika (igazgató: Alberth Béla egyetemi tanár) közleménye Oculo-glandularis szindróma esete NAGY ZOLTÁN Az oculo-glandularis szindróma mint összefoglaló elnevezés több, etiológiailag nem mindig definiálható betegséget foglal magába. Ide soroljuk a specifikus kórokozók által kiváltott kórképeket (Treponema pallidum, Mycobacterium tbc. Вас. tularensis) és az aspecifikus vagy ismeretlen etiológiájú oculoglandularis szindrómákat. (Parinaud conjunctivitis, lymphoreticulosis inoculata benigna, Newcastle-kór.) A betegségnek Gifford a „Parinaud conjunctivitis” elnevezést javasolta, mert ezzel megőrizzük a betegség első leírójának emlékét. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy 1882-ben, és 1884-ben Goldzieher közölt egy-egy esetet lymphadenitis conjunctivae néven, megelőzve Parinaud 1889-ben ismertetette esetét, de munkáját az akkori tudományos világ nem ismerte. 1906-ban Hoor a „Purjesz Emlékkönyvben” összefoglalta az általa elérhető irodalomban addig ismertetett megbetegedéseket. Szerinte helytálló a lymphadenitis conjunctivae elnevezés is, mert ezzel Goldzieher a baj egyik leglényegesebb tünetét helyezte előtérbe. A betegség etiológiáját illetően az irodalomban nincs egybehangzó állásfoglalás. A szerzők többsége (Duke-Elder 1965, Tassman 1951 és mások) bakteriológiailag a kórt tisztázatlannak tartja. Theodorides (1950) és Paufique (1949) egy-egy esetében gombát sikerült kimutatni. A biológiai próbák néhány ritka kivételtől eltekintve negatív eredménnyel végződtek. Hoor (1906) tengerimalac bőre alá betegből kimetszett conjunctiva darabkát ültetett be, nyúl szemébe pedig nyirokcsomóból és kötőhártyából készült szuszpenziót fecskendezett. Az állatok jó egészségben maradtak. Ugyancsak eredménytelen kísérletekről számolt be Sheehan és Lindeke 1950-ben. A klinikai kép a szerzők többsége szerint típusos. (Hoor 1906, Gifford 1927, Sorsby 1972, Tassmann 1951, Duke-Elder 1965, Molnár 1972). A fertőzés kapuja a conjunctiva. 1—14 napos inkubációs idő után a kötőhártyán multiplex sárgás felszínű, szederszerű csomók jelennek meg, melyeknek a csúcsa nekrotizálódhat. 1—4 hét múlva megduzzadnak a homolaterális praeauricularis és submandibularis nyirokcsomók. Jellemző a betegségre a jó közérzet, nem magas láz (37—38 °C). A szemben mérsékelt seromucinosus váladék képződik. Nincs nagyfokú kemózis, de mérsékelt mindig megfigyelhető. A szövettani kép akut vagy krónikus granulomatosus gyulladást, helyenként eozinofil sejtes beszűrődést mutat. A betegség lefolyása benignus, a gyógyulás általában restitutio ad integrum végződik. A századforduló körül több szerző spontán gyógyulást figyelt meg. (Parinaud 1889, Sans 1903, Gifford 1898). A conjunctiva képződményeit Jocqs (1903) coagulálta, Darier (1906) kikaparta, Goldzieher (1904) és Molnár (1972) kimetszette. A fenti beavatkozások után durva hegesedés nem lépett fel, a széles spektrumú antibiotikumok adásával pedig az előre nem látható komplikációkat is kivédhetjük. Henry (1954) szerint az Aureomycin, Terramycin megelőzi a nyirokcsomók elgennyesedését. Az antibiotikus éra óta már ritkán következik be suppuratio. Duke-Elder (1955), Rudnyev (1968) szerint a nyirokcsomók még hónapok múlva is tapinthatók maradhatnak. G. J. 18 éves férfi 1973-ban kereste fel klinikánkat azzal a panasszal, hogy a jobb szeme három hete begyulladt. Egy hét múlva megduzzadt jobb oldalon az arca majd később az álla is. Fájdalmai nem voltak, közérzete jó volt, lázat egyszer mért, 37,1 °C volt. Először a fogászatot kereste fel, ahol egy rossz fogát eltávolították. Javulás azonban ezután sem következett be, ezért a DOTE I. sz. Sebészeti klinikán jelentkezett, ahol felmerült, hogy esetleg szembetegsége okozhatja az elváltozást, és ambulanciánkra küldték vizsgálatra. Jobb oldalon a látás koi’rekcióval 0,2, a bal szemén 1,0. Jobb szemhéja kissé duzzadt, ptotikus. A bulbáris conjunctiva kissé kemotikus, hyperaemiás, enyhén váladékos. A tarsalis conjunctiva vérbő, a felső áthajlásban 5 rizsszemnyi és számlálhatatlan apró, sárgás fehérszínű képlet látható (1. ábra). A jobb szem többi része és a bal szem ép volt. A jobb fül előtt diónyi fájdalmatlan, göbös felszínű nyirokcsomó 42
